Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz
lentéktelenebb tárgyat és emléket is, ami valaha az övé veit, amit használt, amit érintett, ami külső életében tartozott s amit ekként a rávaló emlékez s kapcsolata, az ő már réges-régen elmúlt, elenyészett egyéniségének szinte közvetlen varázsával szentel meg még ma is. Úgy tartom, hogy ez a vállalkozás nemcsak a kegyelet szép és felemelő lénye, hanem komoly motnento, figyelmeztető jel is akar lenni ebben a mai tülekedő, örökké rohanó, vakon előretörekvő, ijesztően józan és sivár világban; mely ideges ellenszenvvel fordul el a múlttól, mely keresztülgázol a jelenen is, csakhogy lihegve, lázas, merev tekintettel leshesse az egyedül üdvözítő, a megváltó jövőt, mely az »elavult társadalmi rend« és »ósdi világnézlet« romjain fog majd valamikor diadalmasan kialakulni; óva intő jel is akar lenni ebben a mai világban, melynek látóköréből egyre jobban tünedezik az általános emberi fogalma, mely lekicsinyli ennek kultuszát az éleiben úgy, mint az irodalomban és művészetben, hogy helyébe az egyén mindenáron boldogulását és a materiális élet dicséretét proklamálja a legfőbb eszmények, a legfőbb joguk és igaznak és a mely feled, ijesztően megdöbbentő módon feled . . . Momento akar lenni, mely gátat korlátot vessen ennek a destraktiv folyamatnak, elébe varázsolva és szinte kézzelfoghatóan szemléltető módon felelevenítve előtte a magyar szellem egy világraszóló dicsőségének mamár mindinkább bizonytalanandó fogalommá devolvált alakját, müvét s az abból levonható örök igaz tanulságokat — és hogy visszaterelve az aber- sáló kort arra az erkölcsi alapra, azokban az ideálokhoz, melyen az ő emberi és költői egyénisége állott, fejlődött a tökély legmagasabb fokáig, melyekért egész életén át rajon- gett, melyeket nemcsak hidetett, de a melyek diadaláért meg is halt! * Petőfiben csodálatos, zavartalan, harmóniába olvad az ember és a költő — egységesebb, következetesebb, igazabb emberi és költői egyéniséget az övénél, nem mutat tel a világ- irodalom. Élete a legtisztább, a legerkölcsösebb, dacára fiatalságának, szertelenségre hajló temperamentumának, kissé zabolátlan és féket nem tűrő természetének.
