Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz
Még úgyszólván gyermek, mikor meghal, mégis férfi volt a szó legnemesebb értelmében. Amilyen volt az ember, olyan a költészete — minden izében igaz. Lyrikus volt, egyike a legnagyobbaknak a világirodalomban ... A költészet legegyszerűbb, legközvetlenebb, legigazabb formáját növelte, de mely a leghatásosabb is, ha annak ősforrásaiból: az általános emberi érdemekből s a természetből táplálkozik és egyszerű, keresetlen alakban, egyéni pretenció nétkül adja vissza azt, amit onnan merített. Misem állott tovább tőle, mint a modern lyra átka: és én pretenciozitász nem akart kioktatni meggyőzni senkit; nem akart az én szőrszálhasogatásai és analyzésénel eredményét rátukmálni senkire, sem a természetre, sem annak egyes jelenségeire, sem olvasóira, sem nyíltan annál kevésbbé szymbolisztikus és nagyobb érthetlen szó furfangok alakjában, mint ezt a modern lyraban az ü. n. deskriptivek teszik. Nem a saját énjének szemüvegén át nézte a természetet és életét, hanem azt a hatást adta vissza egyszerűen, keresetlenül, amit az ő énjére, lelkére, szivére csak gyakoroltak. Annak az esztétikai igazságnak hódolt, melyet André Theuriet modern francia lyra szertelenségével szemben az argonne-i erdőkről irt gyönyörű rajzaiban ezzel a mélységes mondással fejezi ki: Ha a rózsa szépségeit akarjuk költőileg lefesteni, még mindig a legjobb eljárás marad egyszerűen azt mondani: >a rózsa« . . . Azt kérdem ezek után, hogy ennek a költészetnek az átszellemitő példájára, mely igy festi a természetet, mely a legnemesebb emberi érzések: a tiszta szerelem, a gyermeki, a hitves, .a haza és szabadságszeretet állandó apot- heozisa, melynek hitvallását költője a csatatéren önvérével pecsételte meg — nincsen-e szüksége a modern irodalomnak ? . . . * Vanl Es ezért ebben a meggyőződésben csatlakozik a Szigligeti-Társaság a Petőíi-Társaság nemes és fölötte hasznos vállalkozásához és igyekszik minden szellemi és anyagi erejével annak sikerét előmozdítani.
