Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz

Frankenburg Adolf az írói tiszteletdijakról.

A „Koszorú“ szeptember havi füzetében Frankenburg: P e t ő f i é s a z „Életképek“ c. visszaemlékezésében a következőket Írja az irói tiszteletdijakról az akkori időben:

Midőn 1837-ben Pestre jöttem, tiszteletdijról, melyet szerkesztő vagy kiadó az Írónak fizetett volna, még mitsem hallottam; de igenis arról, hogy a Magyar Kurír, midőn a hírlapirodalomban még befolyással birt, az idegen cikkeket csak ama föltétel alatt vette föl, ha azokért a nyomtatási költségeket előre megfizették; tehát az iró és nem a szerkesztő fizette a tiszteletdijat. A politikai és szép- irodalmi lapok épen nem; az Athenaeum pedig csak ritkán honorált valami jelesebb cikket, s ezt is csak azért, hogy Íróját buzdítsa vagy állandó munkatársul megnyerje. Garay a Regélő és Honmüvész szerkesztőtársa (mint magától hallottam) húsz váltóforintot kapott havonkint, s a Pesti Hírlapnak segédszerkesztői (Stuller, Láng, Veres és én) 1841-től 43-ig nem kerültek évenkint összesen többe 1600 pengőfrtnál, a mennyit most nevezetesebb hírlapjaink akármelyik munkatársa egymaga igénybe vesz, s nem is tart valami igen fényes honoráriumnak. Mily hűhót csaptak a lapok, midőn a Jelenkor Nagy Ignácnak szerkesztősegédi havi diját ötven pengőforintra emelte, s Trattner-Károly egy novelláért a Hajnal ban nyolc irtot fizetett apró rátákban. Ennyi volt az én első tiszteletdijam is, a másodikat, öt pengő forintot a Pester Tageblatt szerkesztőjétől kaptam Vörösmarty Szerelem oltára cimü szép fordításáért. Munkácsytól, a Rajzolatok szerkesztőjétől, azért, hogy távollétében lapját két hónapig vezettem, mindössze hat forintot, Róthkrepf- és Kunosától soha egy fillért sem láttam.

Később derültebb időszak következett. Nemcsak az irói világ koriphaeusai, de kisebb tehetségek, s néha egészen uj nevek is munkáik után nyert tiszteletdijaikkal, hacsak szertelen követelésilek nem voltak, meg lehettek s meg voltak elégedve. A pozsonyi országgyűlési ifjúság ama „koszoru“-ja, mely az olvasás és társalkodás által ismeretszerzést és terjesztést tűzött ki önkörében célul, s eleintén csak egy pár törvényhozó pártfogásának örülhetett nem sokára működésének tágabb tért nyitott, s pályadijakat is tűzött ki irodalmi munkákra. Ezt tettem én is, midőn munkatársaim dolgozatait nemcsak honoráltam — a prózaikat ivenkint 16 forinttól 25 ig, a verseket két forinttól húszig — hanem