Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz

Minő az ut! . . .De vájjon uf ez ?

Vagy fekete kovász talán ?

Mely ha kisül, leszen belőle Kenyér az ördög asztalon.

Ne dögönyözze kend csikóit,

Ne dögönyözze kend kocsis,

Felérünk Pestre, ott leszünk tán Már az Ítélet napon is. —

*

Hejh, alföld, alföld, nem reméltem,

Hogy igy fizess szerelmemért !

Vagy tán e zápor és ez a sár Épen szerelmemért a bér ?

Csakugyan az lesz ... a záporban Bucsukönnyeid ömlenek,

S karod a sár, mely helyettem A Kereket öleli meg.

#

Szép tőled, kedves alföldem, szép,

Hogy engem annyira szeretsz,

Hogy távozásom igy megindít,

Hogy ilyen bánatot szerez ;

Örülök rajta, hogy irántam Ily érzékeny szived vagyon ;

De szó a mi szó, jobb szeretném,

Ha nem szeretnél oly nagyon.

(Mező-T ur.)

Mikor ezt az útját tette Petőfi Sándor az alföldön, egész útjáról útirajzot irt Kerényi Frigyes jóbarátjához és költő társához intézett levelek formájában.

Hogy Utazás az Alföldöm cimü és Mezőtúron irt versének a megírásához micsoda körül mények adták meg a hangulatot, megtudjuk ezt a költőnek 1847. évi junius hó 25-én -Pestről irt leveléből. Ugyanebben a levelében emlékszik meg Mezőtúrról is.

Petőfi 1847 május 26-án indult most szóban levő útjára Erdődről-Pestre, Szatmár-Nagykároly,