Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz

Székelyhid-Bihar, Nagyvárad-Szalonta, Okány-Kö- rösiadány, Mezőtúr-Szolnok, Abony útirányában. A költő ekkor már „boldog volt, mindörökre* mert Szendrei Júliának — már Jbirta viszontsze- relmét. Szalontán junius 1 —10-ig Arany Jánosnak vendége volt, s 10-én indult onnan Pest felé és Mezőtúrra ugyanaznap érkezett, s Havas Adolf számítása szerint onnan az eső miatt csak junius 12-én folytatta útját Pest felé, a hova junius 13-án érkezett meg.

Erről az útjáról írja Petőfi Kerényinek, hogy négy napi utam az alföldön úgy meghányt, mintha a világot utaztam volna körül. Mindig mondtam, hogy az alföld a világ legdicsőbb tartománya, de irántai nagy szeretetem sem vitt soha annyira, hogy útjait megdicsérjem, s ezt egész ünnepélyességgel ez alkalommal sem láttam. Meg kéne gyilkolnom lelki ismeretemet s száműznöm keservesen szerzett tapasztalataimat, hogy azt tehessem. Óh ezt nem tehetem, semmifélekép nem tehetem. És ez még nem elég, hogy az alföldön ntaztam, az is hozzájárult, hogy 10 mond tiz napi esőzés előzte meg utamat, s még azonfelül az útban is vert az eső két napig. Most már csak képzelheted, milyen mulatságom volt, vagy dehogy képzelheted. Sátor volt ugyan szekeremen, hanem azért annyi sár rakadt a kerekekre, hogy a szó legszentebb értelmében minden száz lépésen megkellett állnunk, s levasvillázni a küllőkről a ■ gáncsoskodó fekete irósvajat.

Mezőtúrról pedig a következőket írta a nagy költő ugyancsak ebben a levelében :

„Mező-Tur derék város a Berettyó mellett, Heves megyében, lóvásárai hitesek, melyeken minden valamire való alföldi betyár megjelen, vagy lovat lopni, vagy lopott lovát eladni. Jó mesterség, az ember capitális nélkül is belekezdhet. Különös, hogy a magyar szeret ugyan mindent lopni, de legjobban szereti a lólopást. A többit csak talentum dolgának tartja, ezt azonban genialitásnak . . . és ha ez genialitás ki meri állítani, hogy Magyar- ország szűkölködik lángelmék nélkül. Rágalom,