Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz
12 Adatok Petőfi életéhez. országba s innen Bregenzbe szállíttatott volna Petőfi, kétségtelenül téves, mert Petőfi Károlyvárosból, mint katonáskodása utolsó helyéről jött Sopronba, hol elbocsátását kikapta, sinnen Pápára, mint azt később előadom. Ugyancsak Nagy Imréhez írt idézett levelében, mely 1840- ik april 30-kán kelt, említi, hogy már egy hónapja van Gráczban, s mivel föl lehet tenni, hogy Sopronból át Gráczig utazása két hétnél több időt semmi esetre sem vett igénybe, kétségtelenné lesz az, hogy Sopronból elindulása s Pozsonyon átmenetele, nem mint Szeberényi állítja januárban, hanem márczius közepe táján történt. Petőfi Magyarországon kívüli katonáskodása idejéből keveset tudunk, valószínűleg szenvedésekkel tele, de nagyon egyhangúan folyhatott az le. Utjából és Károlyvárosból hozzám írt egy pár levele nem tartalmazott egyéb említésre méltó eseményt, mint azt, hogy Károlyvárosig történt úti fáradalmai őt beteggé tették. Mindamellett sajnálom, hogy e leveleimet 1841- ik év nj7arán, midőn Pápáról a szünidők alatt szüleim látogatására Békésmegyébe lementem, több Petőfitől maradt ereklyével együtt, nevezetesen obsitos katonai sipkáját is, gazdasszonyom fia visszahagyott ládámból kicsente. Sopronban a Petőfivel egyidejű újonczok között volt Ku- pis Vilmos is. Egy csinos, szőke, magas ifjú, előbb gazdasági gyakornok. Előttem ismeretlen okból, Petőfi Sopronban Ku- pissal nemcsak hogy barátságban nem állt, hanem még kerülték is egymást. Innen eltávozta után azonban sanyarú sorsát legkivált ennek barátsága enyhítette, s későbbi éveiben is mindig fájdalommal említé, hogy katonaságtól elválása óta hírét nem hallá. Hogy mennyire szerette őt, matatja emlékének szentelt két verse : K. Vilmos barátomhoz és Katona barátomhoz. Petőfi ez időbeli sorsáról leghívebb tükröt nyújt föntebb idézett levelének azon része, melyben állapotát festi. E megbecsülhetetlen ereklye, tudtommal az egyedüli levél, a mely katonáskodásából reánk maradt. „Mit mondjak önmagámról ? írja abban, •— most érzem mi mélyen sülyedtem, leszállva a tudományok pályájáról, mi- veletlen, érzéketlen emberek körébe, s egy durva zsarnok körmei közé (ez alatt valószínűleg káplárját értette). Csak néha emel ki e pokolból a költészet, a mennyei, a malasztos. Oh ha
