Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz

s

Adatok Petőfi életéhez.

kívül mulattatta, bár Károly részéről e tréfáért keserű megtámadásoknak volt kitéve.

A szünidő végét járta már, s mi nagybátyánkat, Kába- közből, hol Németi helység határa tagosításával foglalkozott, vártuk haza, hogy menetelünkről intézkedjék. Helyette azonban egy levele érkezett, mely Petőfi sorsának váratlan fordulatot adott. A levél nejéhöz volt intézve. E jó szívű szelíd nő Sándort nagyon kegyelte, fehér ruhát készített számára, s biztatta, hogy megtakarított pénzéből pár forintot is ad neki, melyen a legszükségesebb felső ruhát Sopronban beszerezheti. Nem csoda azért, hogy a levél tartalma, mely később tudomásunkra jutott, öt lehangolta, s annak reánk vonatkozó részét, szokása ellenére velünk nem közölte, hanem a levelet kiterítve egyik szobában a zongorán hagyta, valószínűleg azon czélból, hogy tartalmának személyes közlésétől föl legyen mentve, mert tudta, hogy Petőfi naponkint számtalanszor leül a zongorához, s így föltette, hogy az őt illető keserű újságot abból kiolvassa.

És úgy is lett. Az irodából, hol foglalkoztam, Sándor heszólított a zongora-szobába. „Hallgasd, úgy mond, mit ír nagybátyánk“, s a következő pár sort fölolvasta előttem: Samut és Károlyt küldjétek el Sopronba, Sándornak azonban adj egy pár forintot s menjen a hová neki tetszik, belőle úgy sem lesz egyéb komédiásnál.“ — Megdöbbenésem miatt nem tudtam hamar szóhoz jönni, Sándor pedig a szokottnál is halványabb lett. Végre azt a kérdést koczkáztattam : mitévő le- szesz most? — Már határoztam, volt a válasz, veletek megyek Sopronba s beállók katonának.

Még pár napot időztünk Asszonyfán s aztán hárman Sopronnak vettük útunkat. Megérkezésünk utáni napon korán reggel Petőfi a kaszárnyába ment s még az nap, mint Goldner ezredbeli katona, zöldhajtókás, sárga pitykés frakkban köszöntött be hozzánk.

/

A telet Petőfi Sopronban töltötte. Élete ez idő alatt egyhangúan folyt; fegyvergyakorlat, kaszárnya-tisztogatás, melynek udvarából a havat kellett kihordania és őrállás volt kötelező foglalkozása. Az őrálláskor faköpenyét versekkel írta tele. Üres idejét többnyire nálam tölté, hol több tanuló-társaimmal ismerkedett meg. Nagy Imre lakótársammal, mostani jeles történetbúvárunkkal és Lantay Sándorral, nagy reme-