Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz

meg Horatius lelkesítette, kinek egy kis kiadását, mely jelenleg az én birtokomban van, mindig zsebében hordta. A két klassikus előnyei fölött gyakran heves vitába bonyolódtak, s Lévai csak az által adta jelét fölindúlásának, hogy egyetlen nagy tajtpípájából a füstöt bokrosabban eregette. A vitának azonban mindig kedélyes vége szakadt.

Petőfi kicsinység miatt is könnyen tűzbe jött, de ép oly hamar le is csillapodott s végűi rendesen kaczagásba ment át. Gyakran ábrándokba merült, s legfőbb vágya volt ekkor oly állapotra vergődni, hogy egy szép vidéken magának kis lovagvárat építhessen. Mindenesetre nem a legszerényebb óhajtás, de ő elérhetőnek hitte azt. E lovagvár egyik szárnyát nekem szánta lakásúl. Gondolom erre reflectált 1846-ik deczember 26-án hozzám írt levelében, melyben mondja: „Te Soma! hátha mi még nagyszerű életet is élünk valaha, olyat,fa milyenről sokszor álmodtunk, tudod ? . . .

Onkénytelenül keserű mosolyra fanyarodik ajkam.

Neked nem mondom, hogy ne lenne szép életed egykor ; de nekem ? soha.“

Csalatkozott volna biz ő az én jövőmbe vetett reményében is.

A várromok iránt kiváló szeretetet táplált s e}-elmeren- gett múltjokon; máig is bírom egy kis füzetét, melybe a magyarországi várak neveit s rövid történetét sajátkezűleg beírta.

Gyönyört talált néha a másokkal ingerkedésben, de ezt oly kedélyesen tette, hogy csak az boszankodott meg érte, kinek véletlenül nagyon elevenére talált. Megemlítek itt egy többször ismétlődött mulatságos, különben jelentéktelen eseményt, mely nála pár évvel fiatalabb rokonával őt többször meghasonlásba hozta.

Nagybátyám öcscse, Károly, kiről már említést tettem, szintén a háznál s velünk együtt Sopronba menendő volt. Szerencsétlenségére egy Ráró nevű agár is volt a háznál. Petőfi kileste az alkalmat, midőn Károly és Ráró a nagy kiterjedésű udvarban különböző irányban kalandoztak, s torka szakadtából kiáltotta elé Rárót. A két név a rokon hangzás miatt a nagy távolban érthetetlenné vált, hogy melyiket szólítják, s Károly egyik, Ráró másik oldalról nyargalt elő, mindegyik azt hívén, hogy őt hívják. Petőfit e tévedés mindannyiszor rendAdatok Petőfi életéhez. 7