Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz

6 Adatok Petőfi életéhez. összetörésével fenyegetett, ha e leány előtt még valaha éne­kelni merészkedem. Végre azonban sikerűit megnyugtatnom öt, hogy eszem-ágában sem volt czérna hangommal reménye szálait összetépni. Érzelmeinek e megzavarása azonban nem tartotta visz- sza attól, hogy akkori zenészi ítéletével daliásom fölötti elra­gadtatását egy hozzám intézett költeményben ki ne fejezze, melyet, mint naiv korunk emlékét, mai napig megőriztem s Petőfi műveinek összes gyűjteményébe csak azért nem adtam, mert attól tartottam, hogy ártatlanúl jeles énekes hírébe jö­vök. Most azonban keletkezése történetével átadom a nyilvá­nosságnak. E vers a következő: Bűvölőn hangzik dalod, óli barátom Petries, és e szű öröm-érzeteknek Tengerében leng, s feledem keservem, Hogy ha te zengesz. Zengj! — Ha dvís volnék, aranyat fizetnék Bőven én néked dalodért; de sorsom Nem kegyel. Csak vers, mit az árva ifjú Nyerhete tőle. Hát legyen versem díjad és jutalmad, S majd ha a végzet kiszakaszt karodból Engem; olvasván ezeket, lebegjen Dalma eszedben. September 4-én 1839. E költeményében Dalmának nevezi magát. Erős magyar érzése nem tudott megbarátkozni szerb hangzású családi ne­vével. „Ha kétezer év előtt születtem volna, római szerettem volna lenni, most azonban legjobb szeretem, hogy magyar vagyok“, mondá egyszer. Soká habozott neve megválasztásá­ban. Yolt Sió, mely név alatt 1841-ben julius és augusztusban színészkedett, aztán Homonnai, Borostyán, míg végre Petőfi­ben állapodott meg. Ez időben még nem volt ritka oly régibb nevelésű egyén, ki a latin nyelvet egész könnyűséggel beszélte és a klassiku- sokban gyönyörködött. Egy ily vén imoka volt nagybátyám­nak is, Lévainak hívták. Ez Ovidiust magasztalta, Petőfit

Next

/
Thumbnails
Contents