Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz
Adatok Petőfi életéhez. 5 íem is, s a költészetben szintén tettem némi gyarló kísérleteket. Örömmel néztem tehát azon pillanat elé, melyben Petőfi Sándorral találkozni fogok, kinek társaságában az unalmas szünnapokat kellemesen reméltem eltölthetni. Salkovics Péter nagybátyám mérnök volt, s Ostfiasz- szonyfán Kisfaludy Samutól bérelt néhány holdra terjedő telken épült kényelmes házban lakott. Midőn kocsink a hosszú udvarra begördült s az agarak csaholása megérkezésünket jelezte, a számos tagból álló család fogadásunkra a lak elé sereglett, s köztük ott állt egy közép magasságú, szikár, fahéj- színarczú, sörtekemény barna hajú ifjú ; villogó fekete szemei fehérét vércsíkok futották át ; daczos kifejezésű duzzadt ajkai fölött a bajusz csak most serkedzett; hosszú nyaka leeső vállai közül meztelenül nyúlt föl, s nadrágjával egyszínű szürke czérna kabát födte tagjait. Nem kételkedtem, hogy ez Petőfi Sándor, s komoly, hideg arczával kellemetlen benyomást okozott reám, csak midőn nagybátyám e szavakkal: legyetek jó barátok, egymásnak bemutatott s ajkán és ideges arczán szíves mosoly futott végig és száraz kezét szorításra nyújtotta, oszlott kellemetlen meglepetésem s az első bizalmas beszélgetésben lefolyt óra végkép kitörölte azt, és megtermé haláláig tartó változatlan összeköttetésünket s mondhatom benső barátságunkat. A szünidő, mint azt csendes faluhelyen másként alig lehetett várni, egyszerűen folyt le. Foglalkozásunk arra szorítkozott, hogy nagybátyámnak írásban és térképek készítésében segítettünk, üres időnket pedig vadászattal öltük el. Egy ily alkalommal vállunkon fegyvereinkkel, alkonyat táján a Eába partján ballagtunk haza, midőn bizonyos távolban egy nyúl ugrott föl előttünk s mindketten reá sütöttük fegyvereinket. A nyúl elesett, de napokig tartó vitát idézett köztünk az, hogy melyikünk volt a nyúl hőse.— Máskor meg a pajkos Amor zavarta föl barátságunk tiszta vizét. Én szegény deák létemre a költséges zongorát nem tanúihattam, s azért discant hangomat kísérve csak a divatban volt spanyol serenádok hangszerét, a guitárt, pengettem. Nagybátyám igen nyílt házat tartott, s a nála koronként összegyűlt társaság nem egyszer reá vett, hogy előtte egy-egy dalt elénekeljek. Egy ily alkalommal a szomszéd Csönge faluból T. Róza kedves leány is jelen volt, ki iránt Petőfi szívében vonzalom ébredt. A társaság eltávozta után Petőfi indulatosan támadott meg, s guitárom
