Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 30-as doboz

Adatok Petőfi életéhez. 3

,,Ha látom — folytaié nagybátyám — bogy színészi ábrándjaival fölhagy, szándékom őt taníttatni, s ha majd őszszel visz- szamentek Sopronba, őt is elküldöm oda veletek. Kár volna elvonni őt az iskolától, mert kitűnő eszű gyerek. Jól beszél németül, a latin classicusokat úgy érti mint a magyar írókat, csinosan rajzol, írása kitűnő szép, zongoráz egy keveset és verseket is csinál“.

Nagybátyám e rövid ismertetése után fölmerül emlékemben Sándor gyermekkori pajkossága és különczségéröl hallott pár adat is. Anyai nagyatyám számos fiai közűi kettőt saját mesterségére, mészárosságra nevelt. Ezek egyike volt a föntebb már említett, Fehérváron lakó Mihály, ennek öcscsét: Danit, Petőfi atyjához vitte Félegyházára, tanulóba. Ebéd alkalmával a szíves házi gazda négy éves fiacskáját, Sándort, kiben minden szigorúsága mellett is nagy öröme telt, mivel öt évi meddő házassága után született, vendége mellé ültette, s kedvezésből egy kis poharat tett elébe, hog}' a borból öt is részesítse. Ebéd közben nagyatyám észrevevé, hogy az ö poharából a bor előbb ki-kiiirűl, mintsem ő azt elfogyasztaná. Gyanúja kis szomszédjára esett, s csakugyan titkos figyelem után rajtakapta a kis csenöt, midőn az az ö borát a magapo- hárkájába áttöltötte oly ügyességgel, hogy az érdekletten kívül más nem vette észre. Nagyatyám ismerve az öreg Petrovics szigorúságát, nem akarta a csínyt elárúlni, egy mosolyát azonban el nem nyomhatta, a mint tekintete a rajta kapott fiúéval találkozott, mire Sándor atyja figyelmes lön, s valami csíny elkövetését gyanítva, addig faggatódzott, míg a tett tudomására jött. Nagyatyám az öreg Petrovicsot csak hosszas engesz- teléssel bírta visszatartaui, hogy az szeretett fia nadrágját ki ne porolja. A helyre állott béke után azonban a kis Sándornak a tiltott élvezettől, mindnyájuk nagy derültségére, széles kedve kerekedett.

A reggelinél meg, ugyancsak nagyatyám elbeszélése szerint, az anyja panaszolta, hogy mily különös ízlése van fiának, a kávét — úgy mond — czukor nélkül, keserűn iszsza, s azt a jóslatot koczkáztatta, hogy majd élete is oly keserű lesz, mint kávéja.

Petőfi Sándorral én anyai ágon másod-unoka voltam, s a fent említett Péter és Mihály, anyám testvérei, s így neki is közel rokonai. Szükségesnek találom megemlíteni e viszonyt,

1*