Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz

„Nem szocialista.“

Egy akadémiai döntés, néhány statisztikai adat, egy percentualis számítás Petőfi körül, de még se való a Petőfi-ház gyűjteményébe,

A nagy Tavasz nagy dalosának méretei be- nynlnak a csodák régióiba, most mégis olyan jelenségeket fedezek föl körülötte, hogy tudom, az első hallásra hitetlenkedve rázza a fejét mindenki. Petőfiről szó esett a — Magyar Tudományos Akadémiában. Es ez nem rágalom, nem gyanúsítás és nem is lóditás. Megtörtént. A télen székfoglalót tartott Ferenczi Zoltán és Petőfi — hej, be szép karrier! — bejutott az Akadémiába.

Csodának elég csoda. De nincs vége még a dolognak. Azt is Petőfi sikerei közé kell most már iktatni, hogy a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos értesítője beevezett az aktuális „időszaki nyomtatványok“ sorába. Pardon, nem kell semmi rosszra se gondolni, véletlenség az egész. Ha nem februárban jut vala szóhoz Ferenczi, bizony nem esik meg a szégyen az Akadémiával és a hivatalos értesítő nem ilyen rebellis hónapban tiszteli meg titkári kivonatával Petőfi Sándort.

De hát a véletlen! Csak úgy ontja a csodákat. íme, elárulja a székfoglaló approbált kivo- ' nata azt is, hogy Petőfiről sem először van ezut- | tál szó az Akadémiában. Magyar ez a Társaság, hát praecedensre is tud hivatkozni. Hogy be is meri vallani múltját, az meg egyenesen elbájoló. „Az Akadémiában eddigelé csak egyszer volt szó Petőfiről, midőn a nyelvtudományi osztály jelentése alapján a forradalom után tartott első nagygyűlés, 1859 december 15-ikén megjutalmazta a költőnek 1847-ben megjelent Összes költeményeit.“ Ihaja, egyszer már szóba került Petőfi az Akadémiában. És most másodszor éri e tisztesség. Ötvennyolc március múlott el negyvennyolcnak Márciusa óta, azóta kétszer hallották az Akadémia falai Petőfi nevét, — ez rekord: 1.7%, azaz majdnem két percent. Ezt a matematikai osztálynak számítottam ki. Ha pontos a számitás, még levelező-tag lehetek.