Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz

Van-e jussuk a szocialistáknak ahhoz, hogy március egy-egy vasárnapján körülállják Petőfi szobrát? Ez a théma. Erről szól a a székfoglaló. Mi köze Petőfinek a szocializmushoz és mi közük a szocialistáknak Petőfihez?

Nem kell megijedni. Az Akadémia a maga majdnem kétpercentes gondosságával meg tudja óvni javainkat és ma már hivatalosan közzétette, hogy Petőfi nem volt szocialista. A logikát kezelő szakosztály ezt a tételt praemisszának hívja éa arra valók a levelező- meg a rendes tagok, hogy levonják a konzekvenciákat. Sémája van ennek, megy is, mint a karikacsapás. (A.) Petőfi nem volt szocialista, (B.) nincs köze a szocializmushoz, tehát (A+B=C.) a szocialdemokrata-párt úgynevezett proletárjai jog szerint nem énekelhetik a marseillaiset a világszabadság költőjének szobra előtt. (Most veszem észre, hogy a filozófiai szakosztályban is lehetek még levelező-tag.)

Nem a levegőből szedi az érveit az Akadémia. A márciusi levegőből éppenséggel nem. Ropognak is az argumentumok, hogy Petőfi aligha olvasta Babeufet, Marxot nem ismerte, csak Rousseaut és csak — igen, „csak“ — a világtörténetet, meg „csak“ a francia forradalom históriáját. Ezenfelül — ezzel már nem érvel az uj levelező-tag — „csak“ az elnyomatást, csak a nyomort, csak a gazságot, csak a rabláncot és még néhány effajta „csak“-ot. Lehet-e egy költő ilyen „előismeretekkel“ szocialista?

Azonban ha még valaki kételkednék az okoskodás helyességében, itt a döntő bizonyság. „Maga a szabadság szó 151-szer s a szabad, szabadul szók 46-szor, együtt 197-szer fordulnak elő a költő müveiben. Leszámítva az úgynevezett partikulákat, a szerelem szón kívül, mely csupán költeményeiben 272-szer fordul elő, ezt a szót használja leggyakrabban s ezzel külsőleg is kimutatja, hogy ő valóban a szerelem és szabadság költője.“ Ugy-e világos, hisz „külsőleg is kimutatja“, hogy „nem volt szocialista, még kevésbé kommunista, kollektivista, szociáldemokrata vagy ez irányok bármely más árnyalatának híve?“

Meggyőzött bennünket a Magyar Tudományos Akadémia. Ez aztán a tavasz! Emelkedik lelkem érzése, mint „hőmérőben a higany oszlopa“. Ez utóbbi hasonlatot Jakab Ödön egy márciusi ódájából loptam. (Vájjon nevezett költő fenn van-e már az Akadémiában?)

*