Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz

kérdéses bírálatnak ő volt szerzője. Sőt megvallja, bogy e bírálat gerjesztő fel Petőfinek iránta sóba ki nem aludt gyűlöletét. 1861-ben kiadott füzetében nyíltan ! elismerte tévedését s a következőleg ir:

„Bocsáss meg, ob bocsáss meg, te az üdvözültnek szelleme, ha az utóbbiban (t. i. arra céloz itt Szeherényi, bogy Selmecen „A hütelenhez“ című versnek ő volt bírálója. É bírálat közelebbi viszonyba bozta őket, valamint néhány évvel később Petőfi műveinek szintén általa irt bírálata egymástól örökre elválasztotta a barátokat), azon jó szándékból, hogy magasztalóid el- bizottságra ösztönző túlzó tömjénezéseit egy kissé ellensúlyozzam, egy részben netalán igazságtalanná lettem!“

Még meg kell említenem, hogy Sze- berényi nem gokára a kritika után Petőfihez intézett költői levéllel akarta a barátságot helyre állítani. De azt nem közölték s a Pesti Divatlapban így hurrogták le: i „Szeberényi Lajosnak Petőfit dicsőítő epis- tolája nem lévén olyan, mely magát a szerzőt is megdicsőítené, ünnepélyesen visszautasíttatik, kivált miután tapasztalni lehet, hogy némely emberek úgynevezett barátjaikat szemben dicsérni, álarc alatt pedig gyalázni szokták“. (01 v. Pesti Divatlap 1845. 20. ez.) — Erre Szeberényi j ismét válaszolt, azonban most sem járt jobban. Újra lerántották s a szerkesztői megjegyzéshez Petőfi saját neve alatt ezt a két gúnyos sort toldotta: Ugyan szerkesztő úr, mért nem tette ki már ennek az embernek a nevét? Ha tudná On, mint , vásik arra foga, hogy nevét nyomva lássa. — Szeberényi holta napjáig fájlalta a keserű félreértést s mindannyiszor elkomorodott, ha barátai vagy ismerősei Petőfivel való viszonyáról tudakozódtak.

Szeberényi 1838-ban volt együtt Petőfivel Selmeczen. Ott kötöttek szoros benső frigyet. Különös játéka a sorsnak, hogy Szeberényi volt ott a „A hütelenhez“ cimfí nagy hatást keltő munkájának bírálója, melyet nov. 7-én olvasott föl a költő az önképző társaságban.