Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz

Hét évvel későbben müveinek Szeberényi- féle igazságtalan bírálata gerjesztette föl Petőfiben a gyűlöletet.

Pedig hát hogy mennyire szerette egykor ajköltő, kitűnik abból a költeményből, a melyet 1839-ben irt hozzá:

Kegytelen a végzet; nem hagy sok időig örülni Minket együttlétünk édeni napjainak,

Ámde az a földnek bármely részére ragadhat,

Érted ezen kebel ég, s lészen örökre hived.

(Selmecz.)

Szeberényi nekem 1873-ban munkatársam volt s a „Pozsonyvidéki Lapok“ első számában „Nyílt levél a „Pozsonyvidéki Lapok“ szerkesztőjéhez“ címen egv nagy cikket intézett hozzám május hó 12-én. Szeberényi immár évtizedek óta a pozsonyi evang. temetőben aluszsza örök álmát. Halálakor én írtam róla nekrológot a „ Hazánk s Külföld“-ben.

Felesége Fekete Anna, áldott jó lelkű nő volt, az anyák mintaképe, a kit a szabadságharc után a rémuralom korszakában ismert meg.

1877. április elsején magához kéretett ez a derék asszony s azt kérdezte tőlem : Tudja e mi az újság? Nem! válaszoltam. Erre elővett egy csomag Petőfi-féle iratot s abból egy levelet vett ki s a következő szavakkal adta át: „Tudom, hogy Ön Petőfinek rajongó tisztelője. Egyik eredeti levelét önnek szántam, fogadja tőlem szívesen.

Nagy köszönettel fogadva a becses kéziratot, s azonnal össze-vissza nézegetve, rajta még Petrovics Sándor nevet találtam. A költemény címe a „Felköszöntés“, melyet Petőfi Pápán irt 1842-ben, nov. 2-án.

A gyönyörű költeményt az óta drága ereklye gyanánt őrzöm.

Az első sorok így hangzanak :

Miljom átok! bort a billikomba,

Készegítő, lánghullámu bort!

A végső szakaszban van az a nevezetes följajdulás, mely abban az időben Pápán igen nagy részvételt keltett.

„Éljen a szív biztató vezére,

A varázsdalt pengető remény;

Éljen a menny, a pokol és minden,

Minden éljen... oh csak veszszek én!“

(Ez a költemény természetesen megjelent müveibeu.)