Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz

Szeptember első napjaiban egy este éppen vacsoránál ült Teleki Sándor titkárával. Harayval, midőn egyszer csak betoppan Petőfi. Neun várták, mert rendesen tudatni szokta jövetelét s Így annál kedvesebb volt a meglepetés. Letilt az asztalhoz, de csak úgy félvillára evett s nagyon szótalan volt. Szokatlan komolyságáról mindjárt észrevette Teleki, hogy valami nyomja a szivét. Vacsora után félrehivja a házigazdát s azt mondja neki:

— Beszédem van veled négyszemközt.

Teleki bevezette a szomszéd szobába.

— Druszám, — kezdő Petőfi, — nagy kérésem van hozzád.

— Ki vele, állunk elébe.

— Szeretném a mézesheteket nálad, Kohón tölteni.

— Hát ki mondja, hogy ne töltsd?

— De ez nem elég. Eredj el te is hazulról. Egyedül akarok lenni: ne lássa senki 'boldogságomat.

— Lehet; úgyis szüléimhez szándékozom menni, nagy örömet szerzesz nekik, hogy elküldesz. Mikor menjek ?

— Majd megírom a napját; de hát tnég ez sem elég. Küldj el mindenkit a háztól!

— Az istállókból is?

— Nem, csak a háztól.

i - - Szívesen; a szakács marad a feleségével. mert asszony nélkül nem hagyom feleségedet s ennetek is csak kell, mert turbékolásból nem éltek meg.

— Köszönöm!

Pár nap alatt üres volt a költői ház, csak a szakács és szakácsné várták a Petőfi-párt.

Október 14-iki kelettel azt írja a költő Kerényi Fügyesnek:

„— — néhány nap múlva indulunk Pest felé, itt hagyjuk Költőt, az örökkő kedves emlékű Költőt, hol oly édes heteket töltőnk, amilyen boldogságot halandó álmodni és elbírni esak képes.

*

Petőfi és Jókai egyik közös barátja ifekségének fia született, akinek keresztapául meglátták a két poétát.

A keresztelő napján meg is jelentek a knegszaporodott családnál s elmentek a gyerekkel meg a bábával a templomba.

A keresztelő pap odaszólitotta őket a keresztelő-medencéhez. Csuk akkor szep- ■pent meg Petőfi, mikor azt mondták