Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz
— Árért mégis úgy megijedtél, hogy a hópihéd elolvadt. «. Épp akkor volt Halász Józs^r^k n Honderűben egy érzelgős költemény?: hópihe“. Megválván Petőfi 1843 tavaszán a Szabó szin- társulatától, egy Fehérváry nevű színésszel Pestre indult gyalog. Útközben kecskeméti szekeresek érték őket utói, a kik megkérdezték, hogy nem alkudnának-e meg velük, hogy gyorsabban Pestre érjenek? — Nem ülünk föl, mert sietünk, — válaszolt Petőfi. A tréfás válasz annyira megtetszett a fuvarosoknak, hogy ingyen vitték őket Pestig. ” 'W W Az erdélyi hadjárat alatt^rzsébetj italálkozott Petőfi Mezei Józseffel,-a korán -.»^„-vakult költő festővel. Ez Vött az ejsőjjjzjrfi: ™ — Hoztál-e magaddal feet éket, Józsi, mert az öreget le kell festOTed! ÍHÍf1 f* A.' ^ Mezei azt felelte, hogy. vizf^stéshez vkL, jzereit mindig magával hordja. ( \ .7- ; Másnap elmentek Bomljgz a tiszti ural, hogy fölkérjék, engedné magát lefestetni. .1 volt rábírható. Egész ostrom alá fogta a tSztikar, de hasztalan. — Kivánjanaku raim bármit, csak ezt ne, — felelte a szürke generális. — Petőfi Mezeihez hajolt és egész elragadtatással súgta oda: — Pedig de nagyszerű egy arc, te Józsi. Nézd csak a pofacsontját, hogy kiáll a szeme alatt: kulacsot lehetne rá akasztani! ^ fai & fi, J'j
