Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz
4-ik szám. XX. évfolyam. Kiskunfélegyháza, 1902. vasárnap, január hó 12. MT Előfizetési ár: ^ HELYBEN: VIDÉKRE: Egész évre 8 korona. Egész évre 10 kor. — fill. Félévre .... 4 korona. Félévre . . 5 kor. — fill. Negyedévre . . 2 korona. Negyeaévre 2 kor. 50 fill. "■ " Egyes szám ára : 8 fillér. ■ Felelős szerkesztő s laptulajdonos: Dobák Ferencz. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Hirdetések díjszabály szerint. =*=^== Kéziratok nem adatnak vissza.: A városháza kibővítése. Kiskunfélegyháza, 1902. jau. 11. Ez is olyan jó és helyes eszme, a mely minduntalan előkerül fehér asztalnál is, zöld asztalnál is, de városunk zilált gazdasági viszonyai folytán mindannyiszor elmerül a tervez- getések hullámaiban. Elismeri, tudja mindenki, hogy a mai, 1823-ik esztendőben épült, különben igen csinos városházánk nem felel meg a kivánalmaknak ; átalakításra szorul nemcsak belső berendezésében, de tetemesen ki is bővítendő, mert, a mai városi adminisztráczió kinőtt már azokból a keretekből, a melyekre a régi épület ezelőtt 80 évvel szabva volt. Városunk lakossága évről-évre szaporodik. Több embernek több az ügye-baja. A lakosság ügyeinek sza- | porodásával a hivatalok is szaporodnak és igy a városházi helyiségek állapota évről-évre tarthatatlanabbá válik, j A városi hivatalok tetemes része ki is szorult a légi épületből, a mi az ad- minisztrácziót és ellenőrzést is nehezebbé tette s igy az építés szüksége évről évre nagyobb erővel lép előtérbe. Bővitsük tehát ki a régi épületet a mostani kivánalmaknak megfelelő- leg olykép, hogy az összes városi hivatalok egységes kö?ponti elhelyezést nyerhessenek benne. Telke van a mai városházának elég. Nem kell vásárolni. De nem helyeselhető dolog, hogy a város központja, legdrágább telke istálókkal, bódékkal, lomtárakkal van beállítva, az udvarának nagy részét pedig trágyadomb foglalja el. Ezek számára vegyen a város olcsó gazdasági udvart. Annak nem kell okvetlen a piacztéren lenni. Van telefon, ma már könnyű az érintkezést fentartani. A városház telkét pedig a Kos- suth-utczán és a Kazinczy-utczán épit- Bük fel körül emeletesre. A földszinti helyiségeket apró üzletekre osztva, adjuk bérbe, az emeleti részen pedig helyezzük el a hivatalokat. Szinte hallom az ellenvetést, hogy „a meglévő boltokat is nehezen birja a város értékesíteni.“ Erre legyen megnyugtatás az, hogy a piaoz-téren meglesz a jövője az üzleteknek. Ha egy-egy házbér-cziklus nem is üt be a városra kedvezően, a jövő érték meg lesz. Azután meg ne csináljunk óriási luxus üzleteket két kapura, nagy kirakatokra, hanem olyan apró boltokat, melyeket törekvő iparosok most is keresnek 100 —150 frt évi haszonbérért . . . Tehát építsünk. De miből, kérdik velem együtt sokan, hiszen niucs pénze ingatlanokból kiforgatott városunknak. Hát a múltban volt pénze a I városnak ? Sohasem volt, azért a múltban is építettek. Bővitsük tehát ki a városházát abból, a miből a Korona vendéglő, honvédlaktanya, Fehér kereszt és több más középület emeltetett : kölcsönből. Valamennyi középülete van ennek a szegény városnak, mind kölcsönből emelte. És milyen jó, mikor a teher törlesztés nemzedékről-nemzedékre megoszlik, a monumeu- tális épületek önmagukat törlesztik és ingyen válnak a lakosság közös tulajdonává ? így lesz a városháza is. A földszint apró boltjai letörlesztik az egész építkezés költségeit és az épület a városé lesz ingyen, sőt a kölcsön le- tisztázása után a városnak tetemes jövedelmet is hajtanak. Akcióba vétetett Kiskunfélegyháza városának a törvényhatósági jog megszerzése. Ha ezt sikerül kivívni, ismét több hivatal kell ... És aztán ott van a mai közgyűlési termünk : szűk, czélszerütlen. A 200 képviselő közül siO nak van ülőhelye, a többi ácsorog. Nagyrésze a képviselőknek éppen ezért nem vesz részt a közügyek intézésében, mert 2—3 órán ; át nem birja ki a szervezete az állást. Az dolgozik okosan, a ki a jövőre is gondol. Ez az tigy egyenesen megköveteli a jövőről való gondoskodást. __ku «üfiJtGza.í Petőfi játszótársai. Irta: Szalay Gyula. „Hol vagytok, ti régi játszó társak ? Közöletek csak egyet is lássak!* Petőfi szülei 1824. őszén költöztek át az értük küldött „hét szekéren“ Kis-Körös- röl Félegyházára s bérbe fogták a „Hattyu- vendéglö“ épületében levő mészárszékükhöz közel eső Bánhiily Gáspár féle alacsony nádfedelü rozzant házat az ó-templom mögött. Ebben még a város megszállása idejéből maradt kis házban .töltötte el Petőfi kora ifjúságának boldog első éveit. A/, első években hangos volt az udvar a kis Sán- dorka szép hangú dajkájának csengő, vidám dalaitól s bölcsője mellett ott virrasztóit a gondos szülök boldogsága. A beköltözés évfordulóját követő évben már megindul a pajtáskodás is a Pét- rovics család ismerőseinek gyermekeivel, majd később egyre növekedik az ismeretség, különösen, midőn a szomszéd Móczárék Lajoskája is növekszik. Ettől az időtől állandó lett a barátság a kis szomszédok között. Az udvarra benyúló épület végében terült el szűk határok között az a kertecske, mely a leg meghittebb hely volt a játszadozó fiatal barátok részire. Itt húzták meg magukat, mert a tágasabb udvart veazede!- [ meg helyitek tartották. Ott ólálkodott az az | öt tarka szelindek, melyek nem a legna- | gyobb barátságot tartottak a gyerekekkel. Kivált a „Kurázs“ kutya volt a rettegett rém, ha az az udvaron volt, akkor ugyancsak bereteszelték a kis kert ajtaját, hogy az oda ne juthasson. Még az éhség sem tu ’ta volna őket onnan kicsalogatni. Ilyen j kritikus helyzetben várták a déli harang* szót s a kertben levő két körtefa hűvösé- ! bői leskelődíek, hogy állandó szoká ként indul e már az öreges szolgáió a „Hattyú“ épületben levő mészárszékbe, hogy ebédre hívja a Sáodorka édes apját. Ha az apa a székálló legényekkel megjött, It csittitotta a tarka kutyákat s az ajtóig kísérte a szomszéd Lajoskát s itt hucsuzo't tőle mindig a sárga zubbonyos és micH sipkáa Sándorka. Midin később a „Sándor gyerek“ nyuzga, barnásbőrii, vézna fiúvá nőtt, a pajtások száma is megszaporodott. Legelő szőr is a Móczárékkal szomszédos Vereb* ház adta a következő pajtást: a kis Vereb Jóska személyében. Majd azután megbövült a baráti kör a kis Molnár Jancsival, Szar* vaB Antallal, s az 1821-ben született Szarvas Mihálylyal s még több másokkal, kiknek nevére azonban sűrű fátyolt borított a kérlelhetetlenül tova rohanó idő. A kis nádíödeles rozzant házhoz méltó volt a kapu is, mely csak úgy volt néhány szál deszkából durván össze-róva véghetet- len örömére a játszó pajtásoknak, kik ennek hasadékain bámultak be az udvar morgó szelindekeire és leskelndtek a Sándor gyerekre s csalogatták ki játszani az uteza porába. Az élénk és eleven Sándort ké4, szer sem kellett hívni, ha meghallotta, hogy a Szarvas Miska uj „koczákat“ csörget a zsebében. Nagy kiucs volt ez abban az időben, nem is minden gyereknek volt ebben a köszegóny Félegyháza városában. Egy évi jó magaviseletért hozták ezt csak ajándékba a radnai búcsúról megérkezett félegy háziak. Hja, akkor még nem volt vasút, hol az ilyen gömbölyű fényes köveket o'csón lehetett volna beszereznil Minő nagy boldogság volt ott az ó-templom háta mögött ilyen szép uj kövekkel „koczázni!“ Ha az utc-a vastag rétegben fekvő homok porát megunták, akkor sorra látogatták az ismerős házakat, befutkározták a jó szomszédokat, a hol mindig akadt a barátságos jó szó mellett egy-egy darab vajas kenyér, fonottas kalács, fehér puha czipó, pirosán mosolygó selymes alma s más «gyébb nyalánkság is. Utána újra folyt a játék. Legkedvesebb volt a „nádló,“ fújták erősen a fűzfa sipot, melyet neki is. meg egyivásu unó. kájának is saját kezűleg csinált a jó Fazekas Gergely bácsi. Benyargalták az egész
