Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz
XX. évfolyam, FÉLEGYHÁZI HÍRLAP. 4. szám. Jogakadémia Félegyházán. — A jövő század regínye. — Ez a mi szegény városunk nem is álmodta, hogy egy idegenben élő, nagy jóakaratu fia a huszadik század első esztendejének utolsó napján, mily „messze időkre11 kiható alapitványnyal lepi meg. Bállá Balázs földink, volt tanitó, most vasúti hivatalnok ajándékozott drága szülővárosának egy valóságos jogakadémiát, egy élő jogakadémiái, melyben van rektor, igazgató, vannak tanárok, szolgák, könyvek, lapok, csak még tanulók hiányzanak. De ezek is lesznek rövid 126 esztendő múlva. Hangzik pedig ez az alapitó levél, mely a Kiskunfélegyháza városi közigazga tási iktatóban 1901. deczember 31 én 12,958. szám alatt vezettetett be, a következőképpen : Alapitó-levél. Alulírott szülővárosom és imádott magyar hazám iránti szeretetem jeléül saját jó szántómból, minden erőltetés, a vagy rábeszélés nélkül önakaratomból, visszavonhatatlanul és megmásithatatlanul egy, Kiskunfélegyházán felállítandó és ugyanitt örök időkön át fenn is tartandó „városi jogakadómia“ javára 1000 Korona, az az szóval is egy ezer Koronáról szóló „életbiztosítási kötvény“-emet Kiskunfélegyháza rendezett tanác-u város közönségének oly kikötéssel adományozom, hogy ezen kötvény a városunk elidegeníthetetlen tulajdonát képezze és életben maradásom esetén a kötvény lejárata napján, halálom esetén pedig lehantoltatásom után azonnal a benne kitüntetett összeget minden járulékával együtt a város nemzetes tanácsának meghatalmazottja, mint a kötvény előmutatója, a Budapesten székelő „Első magyar általá nos biztosító társaságitól hiánytalanul felvegye, a város képviselőtestülete előtt meg- olvassa és ugyanitt „városi jogakadémia alapnak“ ki is nyilvánítsa. Ezen percztöl kezdve a városi tanács köteles leend ez összeget még 126, az az szóval is egyszázhuszonhat esztendeig legalább is b% (öt százalékos) kamat mellett kamatos kamatostul gyümölcsöztetni s az utolsó, vagyis a százhuszonhatodik esztendő végével körülbelül 512,000, szóval is : öt- száztizenkettöezer Koronát tévő alapítványi össeegnek évi {b%) öt százalékos kamataiból, vagyis mintegy í*5600, az az : húszon- ötezerhatszáe Koronából egy rektort (igazgatót) évi 5000 (Ötezer) Korona fizetéssel, négy (4) rendes tanárt évi 4000 (négyezer) Korona fizetéssel, egy (t) segédtanárt évi 3000 (háromezer) Korona fizetéssel és 2 (kettő) tanintézeti szolgát fejenként 800 (uyolczgzáz) Korona évi fizetéssel fentar- tani. Könyviárra, szak- és napilapokra, valamint szépirodalmi folyóiratokra évenként hatszáz Korona fordítandó, mely összeg azonban a joghallgatóktól szedendő be „könyvtári illeték“ czimen. Egyéb dologi kiadások tandíjból fizetendők. A tanárok alkalmazására nézve kikötöm a következőket : a) Tanárokul alkalmazni csakis kiskunfélegyházi, továbbá kis- és nagykunsági, valamint székely eredetű jogtudósokat iehet. H“ azonban ilyenek elegendő számmal háromszori pályázati hirdetés daczára sem akadnának, úgy alkalmazhatók más magyarok is. b) Vallási kikötés a félegyházi, továbbá a kis- és nagykunsági származású pályá zóknál tekintetbe soha sem jöhet. A székelyek közül azonban csakis unitárius, vagy evangélikus református, mig a többi magyarok közül csakis avangélikus református vallásu magyar választható, de csak úgy, ha irodalmi ember és munkája a többi pályázóéval szemben abszolút becsű. c) Jász testvér is alkalmazható. d) Hogy a* intézeti szellem ne egyoldalú, hanem mindenek fölött való magyar, vagyis a kunokhoz méltó legyen, a tanár- választás lehetőleg úgy ejtendő meg, hogy a rektor katholikua, a négy rendes tanár közül 1 unitárius 1 református és 2 kat- holikus, a segédlanár pedig református vallásu legyen. Német eredetű tanár semmi szin alatt sem alkalmazható. e) Hogy az akadémia gz életnek neveljen, minden tar árnak kötelességévé teendő, hogy évenként egyszer a magyar nemzet nagyjairól azok halálának évfordulóján s ha ezen évforduló vasárnapra nem esnék, úgy az évfordulót követő vasárnapi napon vecsernye után a nagypiacztéren a közönségnek ünnepi emlékbeszédet tartson a mai magyar nyelven és hogy a III-ad és IV ed éves jogászok is tartsanak a közösségnek emlékbeszédeket Emlékbeszéd tartandó; Bethlen Gáborról, Bocskay Istvánról, Rákóczy Ferenciről, Dobó Istvánról, Hunyadi Jánosról, Mátyás királyról, Pázmány Péterről, Arany Jánosról, Petőfi Sándorról, Kossuth Lajosról, Tompa Mihály ról, Deák Ferenczröl, gróf Széchenyi Istvánról, báró Eötvös Jó zsetről, Kazinczy Ferenczröl, Vörösmarthy Mihályról, Lórántflfy Zsuzsannáról, Szent Margitról, Szilágyi Erzsébetről, Kölcsey Ferenciről, Dávid Ferenczröl, Ssilágyi Dezsőről, Juhász Péterről, Zrínyi Miklósról, Kisfalu ’y Károly és Sándorról, Szigligety- röl, Behm apóról, Gábor Áronról és a többi jeles férfiakról. f) Hogy tanárokul jele« szónokokat lehessen választani, a pályázati hirdetményben felemlítendő, hogy a pályázók a választás megejtése előtt kötelesek a város közönsége előtt bemutatkozóul próba szónoklatot tartani. A ki a próbaszónoklatot megtartani elmulasztja, annak a kérelme figyelmen kívül hagyandó. g) A tanárokat csakis a város képviselőtestülete választhatja meg, de köteles a választás megejtése előtt a pályázók kérvényeit az esetleges szakmunkákkal együtt a saját kebeléből választandó szakbizottságnak kiadni és ezen bizottságnak véleményéé jelentését a választás napján szem előtt tartani. Mindezek után megjegyzem azt, hogy az ezen alapítványból fentartandó jogakadémiába járó félegyházi fiuk kivétel nélkül tandíjmentességet élvezzenek, a vidékiek pedig húsz koronánál magasabb tandijat ne fizessenek. Lipótvárott, 1901. évi deczember 31-én. Bállá Balázs. Az alapító-levéllel először dr. Fazekas Kálmán tiszti ügyésznek gyűlt meg a baja. A városi tanács neki adta ki véleményezés végett. HÍREK. — Hangverseny. A helybeli állami tanítóképző-intézet ifjúságának hangversenye szombaton este fblyt le a Korona nagy termében, melyet ez alkalommal előkelő, díszes közönség töltött meg. A mulatságra gyülekezőket havasi gyopárról lefutó halvány kék szalaggal ellátott rendezők fogadták s teret, az ó templom környékét, az iskole tájékát és egy hossz bb lólekzettel le egészen a szent János kutjáig, a mely akkor még nem a mostani szivattyús szerkezetével diszteienkedik, bővizű ártózi kutjaink között, hanem ösztövér kutágasának hóri- horgas gémével emelkedett ki a széles vályú mellől a szent János szobor mellett. Ha pedig csendes, meleg nyári alko- nyattal megkondult az estéli harangszó lágyán zsongó hangjával az ó-templora mél- tóságosan emelkedő magas tornyában s „kifáradt már a lovas és a ló,“ akkor már nem érdekelte többé a csongrádi ut felől magas port vert hazatérő nyáj, hanem mint később őszinte, igaz lélekkel énekelte : ,,Mig társaim a hazatérő tehéscsordát Estéakint kergették, Én udvarunkon a nádkup oldalánál Húztam meg magamat. S némán szemléltem a szárnyukat próbáló Ki» gólyáit,-lkat.“ Mámap aztán felüdülve.újra kezdődött a játék kifogyhatatlan leleményességgel. Sokszor segített a gyöngébbnem is. Nagy öröm volt az is, mikor az Endre Juliannát, a későobi Góca Ferencznét, a Sándorka reávette, hogy a Modol nővérének kopott piros kendőjét hozza el. Abból aztán kitel- lett már egy jókora zászló, a jómódú Petrovics portán aztán könnyen akadt hozzája illő nyél is. Mikoron pedig igyen elkészült, kezében magasra emelte a kis Petrovics Sándorka a vezér büszke öntudatával s az egész vegyes társaság ujongva, hangos lármával járta be vezére után az egész térséget s a fiatal vezér apja, a későbbi öreg zászlótartó, maga is mosolyogva nézte ezt a lelkesen lármázó csöpp népséget az utcza ajtajából, vagy a „Hattyú“ épületben levő mészárszékből. Endre Julianna mellett meghitt kis barátnéja volt a fiatal Petrovicsnak Varga Erzsébet is, (junek apja házáról Ferenczy Zoltán is megemlékezik Petőfi életrajzában, de tévesen irt György helyett Benedeked Ha itt a nyílt és vendégszerető háznál megfordult, rendesen meghitt barátsággal egy kis fehér mázos kedves csészéjükből osztották meg az édes falatot. Hát ha még úgy névnapok alkalmával a Sándorka kedves kocsonyáját tálalták fel benne! Becses kis fehér mázos csésze ez 1857-ből, melyet crága ereklyeként őrizget nagy kegyelettel a Varga Benedek városi pénztáros családja, ki «zent kötés alatt örökölte ezt a költő kisded barátnőjétől Varga Erzsébettől. Ezeknek a szép napoknak emléke rajzolta körül a költő lelkét 1848 ban, mikor újra ellátogatott második szülőföldjére Félegyházára s ifj-a itt „lehellet szerű finomsággal a mélabus és nyájas emlékezet su< galta“ Szülőföldemen czitnü költeményét, melyet talán sehol a világon annyian és úgy nem ismernek, mint itt csinálunk. Azóta már a kedves játszótársak majd nem mind elköltöztek egy csendesebb és boldogabb hazába s azt a szép és lélekemelő ünnepet, melyet néhány év előtt a költő lakóháza előtt Félegyháza városa oly mély bensöséggel, igaz lelkesedéssel s méltó kegyelettel rendezett, a játszótársak közül csak kettő érhette meg: a becsületben és köztiszteletben megőszült kedves Móczár Lajos uram bátyám és az akkor még fiatalos kedélyű öreg Szarvas Mihály uram. Petófi a Hortobágyon.*) Irta: Várady Antal. Sötét a puszta. Szürkül, őszidö van. Fojtó nehéz köd ül az avaron. A sáros utón lassú vándor ballag, Fátylat köré hulló köd árnya von. Távolban egy kis fény az esthomályból A roskadozónak hívón integet, *) A kiskunfélegyházi állami tanitóképzö-iuté- zet 1902. január 11-iki hangversenyén melodrámai zenekiséret mellett szavalta B i n ó t Károly, kép. növ.
