Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz
Elmélkedés a vasútról Petőfi olvasása közben. (1848—1907.) A .FelsőmAgyarország“ eredeti, tárcája. Irta: Erdélyi István. Lánglelkü költőnk: Petőfi Sándor ereklyéinek állandó otthont kívánnak teremteni az őt csodáló és bámuló utódok. Lelkes irói gárdánk nagyresze Petőfi-lázban ég és e nemes láz gyorsan terjed. Elragadott engem is a nagy költő zsenialitása, engem, a hidegen számitó technikust, és vasúti problémákon gondolkozva, szemeim egy Petőfi-kötetén nyu- gosznak. Problémám megoldása kifárasztott, pihenni vágyom: felnyitom Petőfit. Az első költemény, mely szemembe ötlik, azonnal leköt. Cinné: Vasúton. „Tenger kéj vészén körül, Közepében lelkem fürdik . . . A madár röpült csak eddig, Most az ember is röpül!“ Tehát nemcsak engem, a realistát ragadott el az idealizmus, hanem a nagy költő is ' áldoz a modern technikának. Fölelevenedik képzeletemben az első dübörgő vasút Budapest és Vác között, midőn 1848 március táján rajta egy sápadt arcú ifjú, kinek szemében lobogó tűz talán még a vasszörnyeteg kebelében izzó zsarátnokot is megszégyenítené. Petőfi utazik barátjával, dr. Sass Istvánnal szüleihez látogatóba Vácra. A vonat zakatol, fütyül, megáll Yácnál és nem is megy tovább. De az én képzeletem tova rohan. Nem térben, de időben, nem is előre, hanem visszafelé és keresem az akkor még csodált, ma már egészen természetesnek talált száguldó vaskolosszus keletkezésének történetét. Elvonul szemem előtt a különböző korszak. Feltűnnek előttem a 15. században a föld gyomrában szaporán járó szeneskocsik pallókból készült vágányokon. Ugyanezen időben mozdítja elő a közlekedés fejlődését egy magyar ember, a komárommegyei Kocsi község kovácsmestere kényelmes személyszállító kocsijával, a mely nevét is e kis falutól nyerte. Ez azonban drága mulatság, a szegény ember még a múlt század közepe felé is sokszor a saját lábán utazott. így utazott leggyakrabban a mi nagy poétánk is, többször megénekelve fáradságos hurcolkodását.
