Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz
— Megyek érte, az ismerőseinkhez . . . «*. siet megnyugtatni zavarában Petőfi a gyanút ft* gott apát. De az kategoricze kijelenti, hogy: — Majd együtt megyünk! Azzal kézen fogja a fiát és indulnak. Hová? azt Sándor tudta a legkevésbé! Végre egy átjáró-háznál, amely éppen épülő félben volt, az öreg valamely esetleg lehulló tég' látói tartván, előre siet, bemegy az átjáró-házba s annak kijáratánál várja a fiát. Várhatta. Sándor — megugrott! Ez aztán borzasztóan elkeserítette az apát úgy, hogy ezután minden rosszat föltett felőle \ keserű szívvel távozott. Petőfi pedig eliramodván a szigorú apai sze mek elől, addig kerülgette a nemzeti színház tá jékát, mig nagynehezen odavették statisztának Ekkor hordta a szereplőknek a tormás virslit, mej a sört s „estenden pár krajczár adományért lámpával hazakisérte a színésznőket,“ szóval fényes leikéhez nem méltó szolgai munkát végezett. Hej! a lámpással hazakisért művésznők, — Voltak bár elsők a maguk művészetében — nem sejtették, hogy király az, a költészet leendő fejedelme, aki lépéseik előtt világit, mint ahogy világítani fog egy nemzet lépései előtt a szabadság felé. De büszkék lettek volna rá, ha tudják! Nagy nyomorúságában a véletlen szerencse egyszer segítségére jön. Kint bolyong a Rákoson, talán szárnyas ábrándok tündér-lován engedi vágtatni gondolatait, talán akkor hangolja lelkében azt az isteni hárfát, amelyen később annyi csodálatos dal zeng, mikor botló lába megakad valamiben. Egy erszény volt, benne tizennégy forint! Egy huszárnak felcsapott szabadszállási legény azonban, akivel Petőfi véletlenül találkozott, hazamegy s otthon elbeszéli Sándorral való találkozását. Nosza, a szülők fel Pestre, utánna! „Siettek fői Pestre — úgymond Ferenczy — egyenest a színházhoz. Éppen főpróba volt, melyet a költő a színpad mögül nézett, midőn apja dörgő hangját hallja, amint Rónai színész után kérdezősködik. Rá befut anyja, zokogva borul nyakába s csókjaival, könyeivel árasztja el. Szülői hívására ekkor otthagyja a színházat, velők megy Szabadszállásra, ott tölt pár hónapot „unatkozva és verset faragva, mialatt apja és anyja kifőzték, hogy túl a Dunán egy mérnök rokonukhoz küldik. így akarták elvonni a színészettől.“ De a színészet varázsa minduntalan vissza- vissza vonta a forró deszkákra a mi költőnket. Hadd mondom el itt dióhéjban színészete történetét. A Rónai néven való szereplés nem számítható szinészpálya-számba. Igazi szinészkedése Székesfehérvárott kezdődik, ahová novemhar
