Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz
\NÁCSADÓ. 7 Temérdek visszaemlékezése Petőfi Sándorra. Az idén nyáron julius hó harminczegyedikén lesz ötyén esztendeje annak, hogy a magyar költészet legédesebb dalu hegedőse elesett a csatatéren. Milyen nagy ember volt ő, a kinek a halála évfordulóján az érte való gyász ujjongó lelkesedésbe csap, hogy a magyarok Istene e nemzetet megajándékozta ő vele, a ki lantjával és kardjával visszavivta legdrágább kincsünket, a szabadságot! Ha ma élne, ő is olyan jóságos arczu, kedves, mély kedélyű, hazafiságtól lángoló öreg ur volna, mint költő barátja Temérdek, a kinek arczképét hozzuk itt az övé mellett, mint egyikét azon tiszteletreméltó ősz hazafiaknak, a kiknek a sora ritkul — egyre ritkul és a kik közül ma már alig él egy-kettő, de azokat tartsa meg most már számunkra sokáig a jó Isten. Ezek közül való hazánk koszorús regényírója, Jókai Mór és az agg költő: Jeszenszky Danó, ki Temérdek néven ir. Mit érezhetett mikor papírra tette aggságtól reszkető kezével a következő visszaemlékezéseket, azt toll talán le sem írhatja. Arról talán csak az a pár csepp könny tudna beszélni, mely imitt-amott elmosta a kézirat egy-egy reszketeg irásu sorait. De szóljanak maguk a visszaemlékezések! * * * JESZENSZKY D A NŐ. PETŐFI SÁNDOR. Ezer nyolczszáz, negyvennegyedik évben Pozsonyban jártam iskolába, hol az ágost. evang. lyceumhan a physikai tanfolyamot hallgattam. Három tanulótársammal laktam egy szobában, az egyik lakótársam Portir Pál azonban ápril hóban kiköltözködött, s igy egy hely üresen maradt. Május hó elején egy napon a délelőtti tanórákról hazajővén, a mint a szobámba benyitottam, legelőször is egy barna, jóformán szinehagyott idegen láda ötlött a szemembe. Körülnéztem, s egy sovány, sápadt arczu fiatal embert láttam az ablaknál állani. Egy ideig csak néztük egymást, hogy hát kik vagyunk, — azután bemutatkoztunk; — az ismeretlen fiatal ember Petőfi Sándor volt. Az a lakótársam, a ki ápril hóban kiköltözködött, Petőfinek aszódi iskolatársa volt, s Petőfi annak ajánlatára foglalta el szobámban a megürült helyet. Petőfinek akkor már országos hire volt, s én nagyon megörültem, hogy nemcsa-k megösmerhettem, hanem hogy lakótársul is összekerültem vele. De feltűnő volt arcz- kifejezésének azon komorsága, melynek okát csak később s a következő esetből tudtam meg. Pozsonyban ugyanakkor országgyűlés volt. A ligeti arénában a Fekete igazgatósága alatt álló szinésztársaság tartotta előadásait s Petőfi azért jött Pozsonyba, hogy e
