Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz
8 HASZNOS T társaságba színésznek vétesse fel magát. Fekete azonban nem szerződtette őt és pedig azon ürügynél fogva, hogy a társaság létszáma akkor már teljes volt. Petőfit szándékának ezen meghiúsulása nagyon elkeserítette s hogy mégis Pozsonyban maradhasson, felvétette magát a dictaturára. Az országgyűlési tudósításokat az időben sajtó utján még nem sokszorosították,(^anem a törvényhatóságokkal írva közölték. Az országgyűlési tudósításod leírására többnyire jobb irásu országgyűlési ifjakat ;£a követek oldalánál levő jurátusokat s patvaristákat) alkalmaztak, minden írott ív után egy ezüst huszas díjazással. A leírás pedig (naponként a délutáni órákban) úgy ment végbe, hogy az országbáz egy termében az asztalokat körülülő Íróknak az irodai főnök dictandó mondta tollba a szöveget, azért nevezték azt dictaíuránakMegismerkedésünk első napjaiban Petőfi igen hallgatag s kedvetlen volt, később azonban mind barátságosabb modorú, sőt igen kellemetes lakótárs lett. 0 reggelenkint rendesen sokáig maradt az ágyban, mig én és tanulótársam korán keltünk. Társalgásunk leginkább a reggeli órákra s a napi eseményekre szorítkozott. Petőfi délelőtt, mig mi iskolában voltunk, naponkint irt vagy olvasott, délutánonkint pedig a dictaturára járt s az estvéket az országgyűlési ifjak társaságában töltötte. Midőn Petőfi az első dictaturai díjazást, (tizenöt ezüst húszast) megkapta, — engem meghívott a ligeti kávéházba egy ozsonna elköltésére. A mint a liget felé mentünk s a kapuczinusok zárdájához értünk, bementünk egy ódondász könyvkereskedésbe, ahol Petőfi Shakespeare-nek általa élőbbről kiszemelt három kötetnyi színdarabjait vette meg német fordításban. Ezen színdarabokat s Goethe költeményeit igen szorgalmatosán olvasgatta. Én Petőfivel junius hó végéig laktam, midőn az iskolai szünidő bekövetkeztével Pozsonyt elhagytam. Azóta vele ezernyolczszáz nyegyvenkilenczben még egyszer találkoztam j többé nem láttam, | mert elindult a hősök csatájába, meghalni azért a szeretett hazáért, melynek szeretetét az ő nevével oltjuk bele gyermekeinkbe, unokáinkba. S Ja, mikor kis unokám egyet-mást kérdez tőlem, hogy és mint volt, reszkető kezemre mutatok mely ötven év előtt még aczélos szorításu volt s melyet most is tüzelni érzek ha kézszorítására gondolok: — Ládd fiam, ma már nem tudok többet — csak azt, hogy kezét itt éreztem az enyémben! / Feltűnt és eltűnt mint egy fényes meteor; de a fénye még mindig tündöklik! Jeszenszky Danó. PETŐFI SÁNDOBNÉ, SZENDBEI JÚLIA.
