Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz

Az apa Koren levelére el is utazott Aszódra. Midőn Sándor meglátta, elébe sietett és meg akarta csókolni kezét; de ő visszarántotta mind a két kezét s igy szólt:

— Előbb megkérdem Koren úrtól, hogy jól viseled-e magadat ? — s intett neki hogy kövesse.

Petőfi lehorgasztott fővel haladt mellette, azon gondolkodva : nem volna-e jó odább állani ? De minthogy atyja szemmel tartotta, felhagyott ezzel a szándékkal és követte őt Korenhez.

Koren a történteket híven elmondta az apának, a ki mogorván hallgatta végig kedves Sándor fiának viselt dolgait. A fiú lakására visszatérve, az apa észrevétlenül becsukta^az ajtót, aztán szótlanul felnyitá útitáskáját s olyasfélét vett ki belőle, a mivel a marhákat szokták terelni s kegyetlenül elverte fián a port, közbe-közbe felkiáltva :

— Hát kell-e Borosa ? Kellenek-e a komédiások ?

Ilyeténképpen megpuhitva Sándor, mindent megígért apjának, a mit csak óhajtott s ezzel vége is szakadt a Borosával s az aszódi színészekkel folytatott komédiának.

Abban az időben, mikor Petőfi Dunavecsén hosszabb ideig tartózkodott szüleinél, kiáradt a Duna, szakgatta a partot. Egy este együtt sétált a parton három barátjával : a rektorral, a káplánnal és a preczeptorral. A rektor járt szélrül a viz felől. Egyszer csak leszakadt alatta a víztől alá- mosott part s a rektor belezuhant a hullámokba, melyek az örvény felé sodorták.

Ekkor Petőfi gyorsan beleugrott egy fűzfához kikötött halászladikba s kezébe ragadván az evezőlapátot, elérte a csónakkal a már fuldokló rektort. Feléje nyujtá a csónakban heverő halászszigonyt, mialatt odaszólott neki:

— Csípd meg, rektor! — s ezzel a mentőeszközzel kihúzta az örvényből a csónakba.

, — Azt hittem már, hogy nem írsz több

búcsúztatót, rektor, hanem majd én Írom meg a tiedet:

Mikor aztán hazafelé siettek, a haláltól megmenekült rektor azt kérdezte pajtásaitól:

— Ugyan mire gondoltatok, mikor én ott a viz közepén habuczkoltam ?

— Én bizony arra gondoltam, — szólt a káplán — hogy ha te ott veszel, a Zsuzsika özvegységre jut.

Partja felé a tónak Ült el a reménycsónak.