Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz

— En meg arra gondoltam, — monda a preczeptor — hogy mi lesz akkor a padlásra felhordott búzából, árpából ?

Petőfi csak unszolásra válaszolt:

— Nem akartam, hogy veszteddel megszomo- rits, csak a magam érdekében tettem. Egy ilyen jó pajtást nem hagyok elveszni. Tudom, hogy te szabadítottál ki az apám haragjából. Én téged a Dunából. Most már kvittek vagyunk.

*

Petőfi, midőn módja volt, örömest segitett szegényebb sorsú irótársain; de nagyon boszan- kodott, ha valaki pénzt kért tőle kölcsön.

— Úgy is tudom, hogy nem adod meg ! — szólt ilyenkor ingerülten. — Kérj tehát, de ne kérj kölcsön !

Ha valamelyik aztán szavát tartotta és megfizette a tartozást, mosolyogva jegyezte meg :

— Mennyire javul a világ ! Már nemcsak tartozásukat fizetik meg az emberek, hanem az ajándékot is.

Petőfi egy ízben 500 forintot kért kölcsön Pulszkytól, ki tréfásan válaszolta :

— Nincs kincs!

Hogy azonban a költő iránt való jóindulatát bebizonyítsa, kastélyában szabadlakással és koszttal kínálta meg. Petőfi indulatosan jegyezte meg :

— Én 500 forintot kértem s nem kegyet. A kölcsön emeli a hitelezőt s az adóst csak akkor alázza meg, ha azt vissza nem fizeti. A kegy ellenben az elfogadót mindenkor megalázza s az adót csak akkor, ha azt neki az elfogadó valaha visszaszolgáltat j a.

Emich könyvárus azonban, kinek e jelenet épp a boltjában történt, segitett a költőn, költeményeit 1000 forinton megvásárolván s a szükséges 500 forintot azonnal kifizette neki.

*

Szendrey Julia ünnepelt szépség volt Szatmár- megyében, a kit az udvarlók egész serege valósággal körülrajongott. Ezek közé tartozott Pap Zsigmond is, a kivel Petőfi még Pesten kötött szoros barátságot.

Midőn a Költőn töltött mézeshetek után a fiatal házasok elfoglalták dohány-utezai lakásukat, az egykori tüzes udvarló, Pap Zsigmond, ki újra felkerült a fővárosba, egy Ízben meglátogatta a fiatal párt. A látogatás után Petőfi egészen a kapuig lekisérte barátját s ezekkel a szavakkal búcsúzott el tőle :

— Látogass meg bennünket, Zsiga, máskor is, de csak olyankor, — tette hozzá tréfásan mosolyogva — a mikor én is itthon vagyok.

*