Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz
A magyarokról irt fejtegetései első elolvasásánál a harag és indulat arczunkba hajtja a vért, de mikor a négyszáz oldalt elolvastuk és azt veszszük észre, hogy mily jó társaságban szid bennünket egy iró, ki a világon semmit se talál jónak, szépnek és méltónak, csak a gyűlöletet, boszut és az akasztófát, csakhamar eszünke jut, hogy a könyvet egy őrült irta és hogy tényleg a lángész és az őrültség rokon fogalmak. Hogy ez irodalmi szörnyűségeket nem kell nagyon tragikusnak venni, legjobban ki fog tűnni abból, ha a magyarokról és Petőfiről irt fejtegetéseit lehetőleg szószerint lefordítva itt közlöm és utána mindjárt Németországról, Olaszországról, a zsidókról, kínaiakról, japánokról, oroszokról és az amerikaiakról szóló elmélkedéseit mutatom be. * A magyarokról igy ir : »Elvetemült, Európa Icgszemtelenebb nemzete, hit és zene nélküli németek, szóval müveit földre vetődött mongolok. Nem tudjuk, érnek-e annyit, mint a törökök, de épp oly tatárok, csakhogy nagyobb hipokriták. A legrosszabb nomádok vakmerőségével rendelkezve, nagyoknak képzelik magukat, mert tul- ságig erőszakosak. A szabadságról sajátságos fogalmaik vannak, melyet három sorba foglalt bullából származtatnak le, de azért mindig rabszolgák maradtak. Mióta a Duna partján az amerikaiak módjára várost építettek, lüuságuk húszemeletes. Dicsekednek azzal, hogy ők Európa első népe, de tisztán csak azon nevetséges okból, mert országuk Európa közepében van. Valószínűleg azért is, mert a magyar izü Európa Tatárország félszigete (?). Magyarnak kell lenni az embernek, hogy ne tudja, hogy Európa a Visztulánál végződik, éppen ott, hol Magyarország kezdődik. Ezek a barbárok mindig emlékezetembe juttatják Traján légióit. Igazán szeertem a római békét.« Petőfiről következőképpen ir: »Mivel senki se nem érti, se nem beszéli zsémbes, kiejthetetlen nyelvüket, még költőikkel is dicsekednek. A magyarok nem ijednek meg attól, hogy Petőfijüket a világ legnagyobb költőjének nevezzék. Azt jegyeztem meg egy ilyfajta töröknek, hogy a mit én olvastam belőle, kevesebb a semminél...
