Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 28-as doboz
szemekkel, kit az ifjúság többször mint bálkirálynóját ünnepelt; Gönczölné, Rá- báné stb. stb. Az ifjúságból, ki csak a terembe férhetett: Jókai, Petries, Kalmár, Gondol, a két Kozma, Sándor és Ferenc, Szűcs, Sárközyek Somogy és Fehérmegyéből, Magyary István és Ferenc, a két Milós herceg Rzerbiából (mind a kettő a Collégium tanulója volt), Nagy Sándor, Csépi, két Kazay, Roboz, Puzdor Gyula, Horváth stb. A terem zsúfolásig tömve, az emelvény zöldposztóval bevonva, melyen a szaval- lások történtek. S midőn már eljött az óra, az énekkar rázendítette legszebb dalát, mely után megkezdődtek a felolvasás és szavallások a jutalmazott müvekből. Ha egy-egy hatásosabb mű kerültszinre volt tetszés, éljenzés s a szerzőt tüntetve üdvözölték, az ifjúság arcán pedig társainak öröme ragyogott. Javában folyt az előadás, szünet-szünet után ; midőn egyik pillanatban egy morc> sötétkópü, fekete göndőrhaju ifjú félig futva ott terem az emelvényen, mintha lázas álmák kergetnék ; megáll és elkiáltja a címet: „Ölmos Botok“ s rákezdi jobb karját kivágva: „Hahó tekintetes karok és rendek ! Utánnam, csak majd én elől menendek.“ Nagy fekete szemei tüzet szórtak s ma. gas homlokán ragyogott a szellem egész fenségében. A közönség megdöbbenve, ámulva ült a fényes sorokban a pillanat hatása alatt; a szokatlan bátor, szilaj hang s rendkívüli jetenésre, Majd folytatja : „Elragadt a tűz---------------Tén s karok és rendek, láncos lobogós, Mióta Marmarosnak földe sós . Még nagyobb volt a meglepetés a nagy csendben, melyet csak a szavaló tüzes hangja korbácsolt végig :
