Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 28-as doboz

„Azt mondják ők fizessen a nemes, Ördög-pokol ez volna a leves!“. .

Itt már felhangzott az első éljenzés és taps; a tanárok merően nézték szinte e szokatlan jelenséget, modort, mig Tarczy szeme ragyogott az örömben,

Majd mindig jobban ontva a szatyra maró lúgját, folytató :

„S az állatország (szép rendben menen- dek) Megindul két-három lépésig előre (zajos nevetés és tetszés.)

„Az állatország téns karok és rendek, Nemes barátaim most haladhatunk,

Mert egyesülve rettentők vagyunk.

S igaz nemes csak fontoltan halad, Közügyben mert sietni nem szabad 1“

A nagy tetszés zaja végig zúgott a termen oly mértékben, hogy Petrovics a szavallást pillanatokig nem folytatható ; midőn pedig a szatyrának két végső sorát vágta ki villámló szemekkel, jobb karját és mutató ujját ég felé szegezve:

„Fel hát a foulolásnak mérlegével Ónnal súlyos jó cserbotok nyelével.“ — Felzugott a taps és éljenzés, mely percekig tartott s a hatás moraja végig hőm- pölygött az illustris társaságon.

A koszorúk, virágcsokrok ellepték az egész emelvényt, melyeket a hölgyek szórtak az élő tűzhányó hegy felé s hárman is szedték halomra a dicsőség jelvényeit, melyek ma már századokra szólnak költeményeiben.

Legelsőben is gf. Eszterházy Károly szorította meg erősen kezét, gratulálva, a fényes s itt soha nem látott sikerért, majd a kitűnőségek egymásután, s még percekig lázban volt a terem közönsége.

(Vége köv.)