Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 28-as doboz

Egyik szombaton délelőtt magam is idézve voltam négy társammal kávóhátbau létért 8 ott volt nevünk a fekete táblán : 4-ik ügy : Roboz István stb. Az idézések utolján pedig ott állt 13-ik ügy, Petrovics Sándor. (Hallgat.)

Az idézett tanulók ilyenkor a porta alatt széles termőköveken tipegtek-topog- tak, míg az idézésben a tor rájuk került. Télen volt és kegyetlen hideg.

Ott volt Petrovics Sándor is egy vörös galléru kopott köpenyben, melynek jobb szárnyát bal vállára vetette s erősen hujikolt velünk együtt fázó markába; bakancsának sarka annyira ferde volt, hogy nem is a talpán járt, hanem az oldalán.

Ott volt köztünk Kazay Lajos, Nagy Sándor, ki már akkor ismerte Petrovicsot 6 megszólította:

____

— Petrovics ur! hogyan történhetett az, hogy bakancsa nem oldalvást, hanem íent a fejének kellő közepén lyukadt ki? (mert akkora lyuk volt rajta, mint egy ezüst huszas, úgy, hogy a kapca is kilátszott belőle.)

Mire igy felelt Petrovics;

— No lássa csak ! még a csizmám is azt mutatja, hogy én nem olyan ember vagyok, mint a többiek !

Yalahára elkövetkezett 12 óra felé a Petrovics ügy, mire már a kapu alól bement a folyosóra a Síénior szobaajtó elé s ott állt mig beszólitják.

Petrovics sokáig állt a tanárok előtt, mi pedig többen kíváncsian vártuk az ügy végét, mikor egyszer csak kirohant a szobából lebegő köpenynyel, következő szavakat kiálltva a porta alatt;

Ez már mégis cudarság 1 . . .

Hogy a haragos szavak a feldúlt arcról mire vonatkozhattak, — nem tudtuk meg!