Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 28-as doboz
és egyénisége. Ezekben sehol sincs kétértelmű kifejezés, ledérségnek nyoma sincsen. Az ő népdalai és népies románcai egy-egy tragédia mind, egy leány vagy legény tragédiája külön-külön, vagy a leányzó és legényé együttesen. Színterük a nagy Alföld, tárgyuk a csikós-, vagy gulyásbojtár, avagy a betyár szerelme, boldogsága, csalódása. Itt-ott azonban pajzán hang is üti meg fülünket bordalaiban és genre-képeiben, főként az utóbbiakban. Nem is lehet ezekre nézve eltagadni Béranger hatását. így az „Egri hangok“ és „Az élő halott“ idézett szakaszai között kétségtelen a hangulati közösség; „A jó öreg kocsmáros“-nak, „Sári néni"-nek szintén megleljük a pendantját. De korántsem szabad azt hinni, mintha a rokonság oly közeli volna közöttük, hogy a legcsekélyebb utánzás, vagy arra való törekvés is, látszanék Petőfinél. Azonban egy lényeges különbséget nem hallgathatunk .el: a francia .,chansonniei;“-nél (amint magát szerénységből, vagy tán nyegleségből nevezi) a nő lába alatt ritkán van olyan erkölcsi talaj, melyen az erényét meg tudná, vagy meg akarná védeni; Petőfi nőalakjai pedig, erkölcsi szempontból, hozzáférhetetlenül magasra vannak emelve, szűzies ideálok egyenként, majdnem valamennyien. Legfélelmesebb volt Béranger, mint politikai szatirairó. Akit tollára tűzött, ha nem is nevezte meg ■— néha meg is nevezte — akárki lett légyen, országos kacagás kisérte. Ebben mester volt, akár a szerelmi dalokban. A XVIII. század végén, az események rohamos átalakulása alatt a régi rend felbomlott, a nemesség elveszítette kiváltságait, a harmadik rend pedig felülkerekedett és kormányra jutott; a nép osztályához tartozó Béranger szintén javíthatatlan demokrata lett és buzgó hive a demokratikus kormányformának, a köztársaságnak. Mig a vi- \ szonyok kedve szerint fejlődtek, hazafias szívvel üdvözli a köztársaság hőseit és a meglévő állapotokat; de mihelyt Bonaparte császári trónra került s feldöntötte a köztársasági formát, ellene fordult és az „Yvetoti király“-lyal lövi belé az első mérgezett nyilat. Nem félt, hogy a hatalmas ur eltapossa, oly erős volt benne a függetlenségi vágy és törekvés. De megtörtént Napoleon bukása, a Bourbonok újra visszaültek a francia királyszékbe. Az elnyomatás, a jogfosztás még súlyosabb és vakmerőbb, mint 1789 előtt. A csalódott költő rászabadítja az ui uralom részeseire csufolódó
