Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 28-as doboz

vénája teljességét s kegyetlenül ostoroz mindenkit, a kivételes helyzetűek közölt, a papságtól a iőnemességig, a szatíra legkülönfélébb alakjában. „Carabas gróf“-ban a munkátlan, zsarnok hajlamú nemeseket állítja pellengérre, «Az élösdi“-ben a politikai talpnyalókat, Nem ! kiméli magát a királyt, X. Károlyt sem, mikor „Együgyii Károly felavatásáéban megkoronáz- tatása alkalmával teszi nevetségessé.

Azonban lantján régi eszményének, a szabadságnak szeretete is megcsendül. Napoleon legendás alakká emelésében nagy része van. „A két gránátoséban, „A régi zászlóéban, ma vén kápláréban és „A vén őrmesterében, egy seregben még ezeken kívül, az fl dicsőségét zengi s az első forradalom katonáit magasztalja. Lehetett e költeményekkel politikai célja is, de valószínűbb, hogy inkább csak belső indulatának adott kifejezést.

Ezek a politikai vonatkozású versek ragadták meg legerősebben az ifjú Petőfi lelkét. Ezek adták az első Inspirációt is hazafias költeményeihez. A cél mindkettőnél ugyanaz: a szabadság istenének hozni áldozatot. De a kivitel másmás. Béranger burkoltan, iróniába göngyölve, gyilkos módon szúr, vág, vagy ábrándosán só- hajtoz és sir; Petőfiben az indulat merészen tör ki, nyiltan, félreérthetetlenül ünnepli a köztársaságot és gyalázza a fejedelmeket Nála a szabadságszeretet lángol és gyújtogat, Béran- gernál hamu alá van takarva, csak parázs alakjában, észrevétlenül terjed tovább.

A francia lírikus pályája itt véget ér, szük- körü, végképp megszakad; a magyar poéta tovább futja útját a föld körül, zsenijének fénye ma sem halványodott. Amaz már elveszítette népszerűségét — honfitársai, maguk sem becsülik fölöttébb, tán annyira sem, amennyire érdemelné. De nekünk azért kedves, nagy is, mert a mi legnagyobb költőnk valamikor őt tartotta elsőnek és legnagyobbnak az egész világon.