Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 28-as doboz

A Zsuzsikához, a mely arról szól, hogy a, lányka kelleme megrészegítette a költőt, az Éjjel, melyben a szerelmesen mosolygó holdnak adja tudtára, hogy átellenben lakó kedvesét szeretné megpillantani, az Álmodom-e f, az évek múltán felhangzó Elváltam a lyánykától . . a Kerényi Frigyeshez s egy másik Zsuzsikához írt költemény mind ilyenszerű hangulatnak kifejezői; valamint azok a népdalszerű költemények is, a melyek ha nem közvetlen megnyilatkozásai is ez ábrándnak, de hangulatuk szövetén át kiórezhető ennek a vonzalomnak az emléke. Azonban az utóbbiakat csak a hangulat közössége s egyes vonatkozások fűzik az ebből az ábrándból keletkezett költeményekhez. Ilyenek: «Nem nézek én, minek néznék az égre ...» «Mi foly ott a mezőn ...» «Árvalányhaj a süvegem bokrétája .. .» kezdetű dalai.

E dalokat a merengésre és képzelődésre való hajlam vetette felszínre s ugyanez volt az alapja annak a valóságos érzésnek is, a mely az egyenesen Nagy Zsuzsikára vonatkozó költeményekben kért hangot.

Ezek a képek nem maradtak meg mindig a jelennek szűkebb körében, hanem a képzelet tovább kisérte e boldogságot s a jövendőbeli üdvösségről szőtt kedves képeket. így aztán egész természetesen kereste fel Petőfi képzelete a családi boldogság képét, a melyre oly fogékony volt. És ha már a valóság minden behatása nélkül is annyira óhajtotta és várta, csak nagyon természetes, hogy ez a vágy hozzákapcsolódott ahhoz a kedves vonzalomhoz is, melyet Nagy Zsuzsika ébresztett fel benne. Tehát különösen a családi élet iránt való hajlama szól abból a Zsuzsikához czímű költeményéből, a mely csak 1880-ban került napfényre. Ennek az egész ábrándnak természete és magának a «Zsuzsikához» czímzett költeménynek enyelgő hangja is arról győz meg, hogy inkább csak elábrándozott a házasélet üdvösségéről és ezt az ábrándot Nagy Zsuzsika személyéhez fűzte.

Az pedig kétségtelen, hogy a költői kedély enyelgése és nem a szerelmes lélek komoly elhatározása vagy akár szándéka az, a mi e költeményt megszólaltatta. Annál kevésbbé van csak valami is benne a szenvedélynek abból az erejéből, a mely a szerelmest minden megalkuvás nélkül szokta a választott lány bírására ösztönözni.