Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 28-as doboz

alacsony kalappal a fején. Itt voltam szemtanúja egy jelenetnek, mely jellemzi Petőü akkori nép­szerűségét; cilinderes német polgárok sétáltak jobbra-balra, a mikor ezt a figyelmeztetést hal­lottam: Der Petőfi kommt! Mindnyájan megáll­tak, én is, úgy néztük, a mint a nagy költő hety­kén végigsétált az utca közepén. íAz 1848. már­ciusi napokban a győri akadémián tanultam és ekkor is utcahosszat hangoztattuk Petőfi Nemzeti dalátyAz én meggyőződésem, hogy nem Kossuth, hanem Petőc indította meg a szabadságharcot, mert én is több társammal ennek hatása alatt álltam be Komáromban honvédnek. A magyar színészet sokáig fordított szín­müvekkel gvönvörködtette a közönséget; igv még én a Kotzebue darabjain gyönyörködtem; de előadták Kisfaludy Károly színmüveit is; midőn Szigligeti Szökött katona-ja került sziure, azután a többi népszínműve is, ezekkel meghódí­totta a közönséget és lesöpörte a műsorról a Kotzebue- és Kisfaludy-szinmiiveket- A népies irány a magyar népdalokkal bámulatos hatást tett: a fiatalság csaknem ostromolta a Kemzeti Színházat; a kapu megnyitása előtt már hosszú sorban álltunk az Utcán és rohantunk he, hogy a karzaton vagy a húsz krajcáros állóhelyen minél jobb helyet nyerhessünk. Hírlapirodalmunkról és a hirlapkönyvtár- ról kell még megemlékeznem. A szabadságharc leverése után szomorú idők következtek. Minden 'reményünket a magyar nvelv fönnmaradásába helyeztük. Az elnyomatás ellenére is szépirodal­munk csodamódra föllendült; minden irodalmi termék megjelenése ünnep volt számunkra; elő­fizetőket gyűjtöttünk, a megjelent könyveket megvettük, olvastuk és terjesztettük. Rendkívüli esemény volt a Hölgyfutár szépirodalmi napilap megjelenése; á milyenre külföldön se igen akadtunk. Mindennap vers és novella! Előfizettem erre is, meg a Pesti Napló-ra; mennyire élesztette reménységemet a í'lc. (Fáik) vezércikke, melyet csak a sorok közt keresve értettünk meg. Hírlapirodalmunk gyarapodásával mind­inkább szükséggé vált, hogy az ott megjelent cikkeket a íeledékenységtől megóvjuk; gondos­kodni kellett Repertóriumokról; megírtam te­hát három vaskos Repertórium kötetemet, (Ezt folytattam a Figyelő 26. kötetében és folytatom még a Magyar írók 113. füzetében). Az alkotmányos élet mindinkább fejlesz­tette, szaporította hírlapjaink számát; tehát már arról is kellett, gondoskodni, hogy ezeket lehető­leg megmentsük az esztelen pusztítástól. Addig

Next

/
Thumbnails
Contents