Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 28-as doboz

mat, mely rohamosai fejlődött Eötvös József báró, Kemény Zsigmond és Jókai regényeivel.

Az irodalompártolásra buzdítani kell a közönséget; ez nemcsak nálunk szükséges, hanem az egész földkerekségen. Erre szolgálnak elsősorban a kölcsönköuyvtárak; ezek már a múlt század elején, ha nem is az egész országban, de legalább fővárosunkban használatban voltak. Ez intézmény körül tapasztalható leginkább, mennyire elavulnak, feledékenysógbe sülyednek egyes irók müvei. Londonban a nagvobb köleson- könyvtárakban százával szerzik be a közkeletű regényeket; mikor aztán nem keresik, társzeke- rekon szállítják a. kisebb külcsönkönyvtárakba Jg.V tett nálunk Heckenast is a negyvenes évek elején, mikor a komáromi Szigler könyvárus -kölcsön könyv-tárt alapított, a kimustrált könyveit mind neki küldte; ki aztán a katalógusát is ki* nyomatta. Legtöbb volt abban a német könyv: lovagregén vek, régi színmüvek és költemények; de volt magyar is annyi, hogy néhány hónap alatt mind elolvastam.

* Midőn Széchenyi István .gróf a kaszinók alapítását szóba hozta, csaknem minden nevezetesebb városunkban egyremásra megalakultak a társaskörök, olvasóegvesiiletek vagv kaszinók. A legnagyobb magyar azonnal belátta, bogy a polgárok vagy főranguak kártyázásra használják föl ezt a nemesebb célra szánt helyet; azért a tervezett alapszabály egyik főpontjának a könyvtár alapítását tűzte ki. így alakultak a kaszinói könyvtárak.

Petőfi feltűnése rendkívüli mozgalmat idézett elő irodalmunkban; arról a lelkesedésről, mellyel őt fogadták, a mai nemzedéknek fogalma se leket. Midőn János vitéz-e megjelent (1845 ), poéta (így nevezték a poétikát tanuló hatodik osztályú diákot) voltam Komáromban; azonnal megvettem és miután többször elolvastam, odaadtam tanulótársaimnak, hogy olvassák el sorban, a mint a padokban ülnek, csak azt kötöttem ki:;Írják nevüket a borítékra s az utolsó adja vissza. IJgv történt: mind a huszonegy tanuló- társam'eloívastaf Mikor Pestre az egyetemre kerültem, nagvon meglepett ez a német város, hol csak a könyvárus-boltokban beszéltek magyarul, ott sem mindenki; a kávéházakba csak német hírlapok jártak, elvétve egv-egv magyar lan.; azonban aPilvax-kávéházban mind a báromdivat- lap megvolt ; tehát oda jártam és boldog voltam, hogy nevesebb íróinkat: Petőfit, Jókait, Eákhot, Obernvibot, Degrét egv kerek asztal körül ülve középütt, ba távolból is.' szinről-szinre láthattam. Láttam a Váci-utcán Nagy Ignácot, a Hatvaniutcában Vörösmartyt állig hegombolt attilábau,