Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz

Petőfi Egerben.

Irta Huífckay Linót dr.

Az egri érsekség százesztendős történetet böngészve, jutottam e kedves epizódhoz. Forrásaim: szem- és fültanuk korábban föl jegyzett tanúsága, a lelkes egri kispapok között féltett ég büszkén őrzött eleven hagyomány, helyszinlelé- sem és Petőfinek Tárkányihoz intézett két levele. Ezek egyike a Fővárosi Eapok 1870. évi 185. száméban jelent meg először s mindkettő a Petdfi-relikvüik 1841-—49. című könyvben 1878-ban. Párkányi, a Káldi nyomán való Szent- iráe-fordító, Klopstock Messiásának magyarázója, az ötvenes-hatvanas éveli kedvelt, szelid- világu költője, kinek Korjolánját ma is minden diák szavalja s a ki a magyar irodalomtörténet atyjának, Toldinak oly annyira kezére játszotta Bartakovics érseknek bőkezűségét költséges kutatásaiban : a levelek eredetijét Reményi hegedűművésznek ajándékozta 1870 junius 24-én.

Székcly-hidon oszlik föl a vándor-szintár- Sulat, melynek Petőfi is tagja. Innen Debrecenbe kerül és itt tölti az 1844. esztendő telének egy részét, betegeskedve és elemi Ínségben. Forrongó, epéskedő lelkére mindez izgatólag hat; csak így érthető meg, hogy a kegyes Pákh Albertiéi valami hitvány könyvjegyző-szallágért úgy összekap, hogy megírja bucsuversét barátjához, melyben Pákhot hiitelennek nevezi, ki lelkét „ebként mará meg“. Nagy lelkek vulkanikus izgalmai gyermekes okfőkből. A sanyaru- ság még februárban Pest felé űzi. Ezt az útját . Herényihez intézett levelében írja meg.

Ment-mendegélt kopott ruhában s úgyszólván mindig gyalogszerrel, zsebében pár hu-