Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz

szas, de keblére szorítva mindene: egy kötetre való vers. Hegyalján egyedül bolyong, emberi nyomra is alig akadva, galléros köpenyét rángatja a szél. Dermesztő hideg volt: arcán jéggé meredtek a könyek, melyeket a vihar s nyomor fakasztottak. Már-már eléri a Tiszát, ára áradása miatt Egernek veszi útját Az andornaki lanká- son szembeötlenek az egri szőlőhegyek s eltökéli, hogy befordul a törökverő városba s ott [ nyomban az Egerrel szomszédos falu csárdajá- ' ban megénekli ázándékát:

Hol jó bort. érzek, betérek;

Ne térnék hát Egerbe?

Ha ezt a várost elkerülném,

Az Isten is megverne!

(Eger metleH.')

Úgy is történt. A havas utón megáll a hatalmas Líceum előtt; nézi-nézi, egyszer csali papot pillant meg, utána iramodik s Pájer Antalt tudakolja, kit a Szittyavirdgok-ért igen becsült és e versikéket valamelyik almanakből ki is jegyezte. Leverve értesült, bogy kedveltje már füzesabonyi káplán. Annál nagyobb örömmel értesült, bőgj' Tarkanyi, kit zsengéiből már szintén ismert, Egerben van és fiatalsága miatt felszenteléséig az érseki irodában foglalatoskodik. Ment lakására: a szemináriumba, nem lelte otthon; másodízben keresvén őt, levelet hagyott hátra a kapusnál Tárkányi részére. Ott irta sebtiben, abban a lépcsőház alatt levő sötét odúban, mely máig is a portás lakása. Az érdekes levélben a kölcsönös megismerkedésén való örömét fejezi ki, egyben fölkéri Tárkányit, hogy szerezzen neki útiköltséget Budapestig: „. . . Legyen szives nekem utravalót szerezni, melvivel Pestig elmehetek. Ne ütközzék meg a kvázi par rancsoló hangon; de bár nagy szükségben vagyok, nem koldulok.'"’

Végre másnap reggel bét órakor otthon fogta Tárkányit, ki a hideg és nyomorverte költőt testvérileg telepitó meg szobájában.

Ez a szoba az egri szeminárium első emeletén van; második ajtó ama derékszögű éltol számítva, melyet a két folyosó keresztmetszete alkot. A helyiség tizenkét lépés bosszú, hat lépés széles, boltíves, egyetlen udvari ablakkal, melyből szép kilátás nyílik Eged begyére és az egri vár bástyáira. A szürke falon függő Ecce homo a a rozoga diákos Íróasztal, melyek helvszinle- lésemkor még ott voltak, Petőfi ottjártából való régiségek bizonyára.