Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz
rette Sándor, különösen, ka nem volt nagyobb fiú s ő lehetett a vezér, a mit egyébként sem engedett át másnak. — Más valami csintalanságot nem követtek el? Nem dézsmálták meg másnak a gyümölcsét, szőlőjét? — Ilyesmit uram, meg nem tett volna a Sándor; a világért. Gyermek korában is nagyon büszke és rá- tartós volt a becsületére. Csak egyetlen egyszer követtünk el olyat, a miért megróttak minket s engem az apám irgalmatlanul el is vert. A Sándor nagyon szerette az irótollat s azt akarta, hogy neki mindig több irótolla és ceruzája legyen, mint másnak. Az irótollat akkor nem a boltosnál vettük, hanem ludtoll- ból magunk faragtuk. Künn voltunk a libalegelőn. Sándor megszállotta a vágy, hogy mennyi irótollnak valót lehetne most szerezni. Kekem is volt hozzá kedvem. Sándor azt mondotta, hogy ö majd zavarja a> hidakat s beszorítja a sövény sarkába, én aztán fog-; dossam el őket s tépjek belőlük tollat. Egész sereg, libát hajtott a Sándor s én sorba fogdostam őket és tépdestem a tollúkat. Egy vastag köteg toll lett a zsákmány s mi megelégedetten tértünk haza. De rajta vesztettünk, mert a libák gazdája csakhamar, előkerült s ez az asszony sirva jött panaszra az apámhoz. A tollat ekkor .már eldugtuk s mi ott ültünk a konyhában egy zsámolyon mind, a ketten, mintha mit se tudnánk a dologról. Mikor az asszony, elment —* apám vallatóra fogott, megfogta a fülemet s azt mondta, addig el nem ereszti, mig a tollat elő nem ndjuk. Megvallottuk, hogy az istállóban a jászol alá dugtuk. Elküldött érte, de maga is jött utánam. Mikor a tollat előadtam, apám már ott állott az ajtóban egy kötőfékkel a kezében. Tudtam, mi következik. Engem iszonyatosan elvert az apám; a Sándor, a ki kívül állott, elillant. Másnap, mikor oskolába mentem, Sándor ,várt a kapujuk előtt és sajnálkozva mondotta nekem: „Szegény Gyuri, de kutyául megvert az apád!“ Azontúl messziről elkerültük a li- bákat. J&v.-í ■— Sándort nem büntették meg? — Azt nem, mert az asszony csak hozzánk jött panaszra. ' ... — Mikor látta utoljára a Sándort? ' '— Hogy elkerült Kiskőrösről, soha többé nem láttam. ■— De a verseit csak olvasta? — Mind elolvastam, nem is egyszer. Sokat közülük kivülről is tudok. Hej, uram, sok igazság van azokban!
