Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz

— Úgy hallom, kigyelmed, Legéndi György bátyám a nagy költőnknek, Petőfi Sándornak volt az oskolapa jtása ?

— De akkor még Petrovics Sándornak hittak, igazitá a nevet az örear. Igaz, úgy van. Együtt jártunk oskolába.

— Tehát emlékszik még rá?

— A Sándorra? Hogyne emlékezném? Aztán az Öreg következetesen csak Sándornak mondotta Petőfit.-, Ezzel is jelezni akarta azt a benső barátságot, mely kettőjük között volt.

— Hol jártak együtt iskolába?

— Itt Kiskőrösön. Akkor a Sándor apja már; eihurcolkodott innen Szabadszállásra s ott volt korcs-1 máros, meg mészáros. A Sándor a keresztanyjánál; lakott, özvegy Yiciánnénál, a kinek ott volt a háza, ai hol most a közjegyző lakik, ő rendesen megvárt ai házuk előtt, aztán együtt mentünk az oskolába. Na-' gyón jó pajtások voltunk.

— Jó fiú volt Petőfi SándoT?

— Nagyon jó, mindenét megosztotta velem. Kií-j lön'ben a többi gyerek is szerette, mert nyájas volt mindnyájunkhoz.

— Hát a tanítója szerette-e?

— Hogyne! Éleseszü gyerek volt a Sándor.; Könnyű a fölfogása. Az apja külön még német nyelvről is taníttatta. Két német könyve volt, nekesm is ma-; gyarázgatott belőlük, de rajtam bizony nem fogott, i

— Iskola után összejártak-e barátkozni és ját-; szani ?

— Jóformán mindennap együtt voltunk. Mintha- most is látnám a Sándort a karéj kenyérrel besom-: polyogni az udvarunkra. Itt volt a házunk a másik; soron, a város végétől akkor az ötödik volt, most mari a huszonötödik volna, annyira megnövekedett Kiskő-; rös. Mikor megettük az uzsonnakenyeret, akkor rendesen nekiállottunk birkózni.

— Nam labdázni?

— Azt is, de ritkábban. Inkább csak birkóz-j tunk. Abban sokkal nagyobb öröme tellett a Sándor-! Jiak. Kihoztuk az apám szűrét, leteritettük az udvarra;; de azt csak azért tettük, hogy a Sándor ruhája ne le-i gyen piszkos, mert arra ő kigyelme nagyon vigyázott.]

— Melyikük volt erősebb?

— Hol én kerültem fölül, hol meg ő. Sándor( ugyan tizenhat hónappal idősebb volt mint én, de azést nem igen birt velem.

— Aztán csak ketten pajtáskodtak ?

— Néha összejöttünk sokan, de nagyon ritkáit és csakis akkor hívtuk a többit, mikor katonásdit játszottunk és háborúztunk. Ezt a játékot is nagyon sze-