Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz

Az Steg kezét nyújtotta.

— Hozta Isten, uram, viszonozta az üdvözlést s odalépett a tűzhöz és kavarta a bográcsban pirkadó rántást.

— Egy kis ebédet főzök magamnak, mentegetőzött az öreg.

— Ebédet?

— Igen, levesnek rántok, sütök húst, hozzá néhány szem krumplit. H

— Nincs, r. ki megfőzze?

— Nincs bizony. Három asszonyt temettem el, a két leányom meg régen férjnél van.

— Azt hittem, hogy eladó lány van a háznál, olyan tisztára van söpörve az udvar, fehérre meszelve a ház. Hát azt ki csinálja?

— Magam. Nézze meg csak a kertemet, milyen szépen nő ott minden! Magam ástam, vetettem, magam kapálgatom, pedig már elmúltam nyolcvan esztendős!

Az öreggel kimentünk a kertbe. Csakugyan ezen is'meglátszott a jó gazda gondos keze.

— Kijárok én, uram, még a határba is dolgozni, folytatta az öreg. Tegnap egész nap gyomláltam. Nézze, milyen a. tenyerem. Ä. nagy szárazság nagyon megrögzitette a gazt, alig lehetett kitépni.

Az öreg ember keze csakugyan erősen föl volt hólyagozva.

— De nézze csak, Legéndy György bátyám, hát miért nem megy valamelyik lányához, ott jobban gondját viselnék?

— Nem megyek, uram. Mind a két vöm igen jó

gazda, az egyiknek hatvan hold földje, de csak szívesebben vagyok én a magaméban. »-Vf

— Csakhogy sok vesződséggel jár ez. *4

— Uram, a munka az én életem. Ha már dolgozni nem tudok, akkor én már meg is haltam. Csakhogy munka és munka között is van ám különbség. En csak az Istennek dolgozom és magamnak. Ez jóleső munka. Ez a munka a szabadság! A megfizetett munka, az rabkenyér, annak keserű az ize.

Csodálkozva néztem az öregre.

— Nem hiszi, uram? kérdé tőlem. Pedig ez igy

van.

Az öreg most benyitott a kamrába. Hozott ki egyet-mást az ebédhez. Itt sorjában állottak a zsákok. Mindegyikben volt valami: liszt, rozs, bab, korpa.

— A mit mondottam a szabadságról és a munkáról — kezdé újra a szót az öreg, mikor a kamarából kilépett, azt uram a Petőfi gyönyörűséges verseiből tudom. Mind igaz a’...