Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz
Petőfi iskoiatársa. Irta Kédei Terenc. Kiskőrös határában birtokot parcelláztam. A hányszor a vonat berobogott velem ebbe az alföldi városba, Petőfi Sándor képe jelent meg a lelkemben, a költőkirályé, a kit itt született egy becsületes mészárosmester fiának, hogy azután dicsőségével meghódítsa a világot. Megnéztem a szülőházát: egyszerű kis ház az, megnéztem a szobrát: szerény kis szobor az; és a lelkemet, a mely megtelt a nagy költő emlékével és mélységes megindulással, nagy erővel fogta meg egy vágy: nem találhatnék-e itt, a Petőfi szülővárosában embert, a ki ismerte őt, mint gyermeket, talán együtt járt vele iskolába is és emlékszik Petőfi Sándorra abból az időből, mikor még csak Petrovits Sándor volt? Ezt az óhajtásomat elmondtam az én, a munkámban megbízott emberemnek, Kelemen Istvánnak, Ez a Kelemen István valóságos példája a hűséges lelkű, igaz szavú, becsületes alföldi magyar embernek. Az ő szaván bátran el lehet indulni. Kelemen István maga fiatal ember, ö személyesen nem ismerhette Petőfit, de azt mondta, hogy tud ilyen embert Kiskörösön. Legéndy Györgynek hivják. Eöld- xnüves ember, nagyon öreg ember, de még egyenesen lépkod és nagyon jól emlékszik Petőfi Sándorra, a kivel együtt járt iskolába. Az tudna beszélni róla. Nagyon megörültem a hírnek, ha nem lett volna már öreg este, azonnal fölkeresem Legéndy Györgyöt; de mert a pihenésében zavarni nem akartam, csak másnap, vasárnap mentem át hozzá. Nád- födeles, hófehérre meszelt falu-házban lakik az öreg. Az udvar közepén hatalmas eperfa: az egész háztájékon mindenütt rend és tisztaság. A templomból jött haza öreg Legéndy György és a mikor beléptem, éppen a konyhában foglalatoskodott. Szép, tiszta öreg ember, gyolcsgunyája fehér, mint a patyolat, az arca simára borotválva, ősz bajusza rendre, becsületre szoktatva, hófehér haja gondosan fésülve. — Adjon isten jó napot, Legéndy György bátyám, köszöntöttem öt s annak rendje, módja szerint megmondottam, hogy ki vagyok.
