Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz
.------------y ■ f ejét nem zúzta volna ketté, mint hogy rabságba hurcol- tassa magát. Petőfi ugyan tudtom és meggyőződésem szerént nyílt csatában, vagy független stratégiai vállalkozásban soha sem vett részt, ö Erdélyben mindig Bem apó oldala mellett volt, aki öt habár mint katonái soha sem dicsérte, — de nagyon féltette és soha sem bízta meg olyan küldetéssel, ahol vakmerősége által élete veszélyeztetve lett volna, mert ő Petőfiben nagyobbra becsülte a költőt a katonánál, de ez nem zárja ki azt, hogy mégis vitéz védelemben esett el. Es én a Petőfi eltűntére vonatkozó leghitelesebb adatokból arról vagyok meggyőződve, hogy ö Segesvárnál makacs önfejűségének áldozata lett, ahol messze az előőrsi vonal elölt egy szép kilátással kínálkozó sziklára ülve talán lánglelke szilaj paripáit a hasonlítha- tatlan eredetiség arany eszméi után futtatva, elmerült költészetébe, s a meredeken — mely körötte tátongott — példátlan gyorsasággal fölfelé robogó oroszok , kozákok által meglepetve, ott rekedt. Hogy ezen elhatározó végzetteljes pillanatban kegyelmet nem kért Petőfi, azt mindenki elhiszi, aki ismerte, habár katonai bravourokat nem telt is előbb, — de ha esetleg nem koncolták is ott föl, — a lángeszmék ezen óriása, a muszka zsarnokság szellemi ostora, a rabság elkeseredett ellensége felöl soha, de soha sem tehetem föl, hogy 28 évig birt volna lenni az ólombányák élő halottja! Én, aki mint gyermek- és ifjúkori barátja, mert hisz férfiakká 25 éves korunkban akkor még alig fejlettünk ki —olyannak ismertem Petőfi jellemét, mint amilyen valóban volt, s nem merem magam azon reményben ringatni, hogy ö még él. És ha mégis élne, amit én csak akkor hinnék el, ha keblemre ölelhetném — akkor — rettentő sorsának és 28 évi tehetetlenségének története — amely idő alatt magáról életjelt vagy nem adhatott, vagy adni nem akart — Petőfi egyéniségére nézve a lélektannak oly tárgyat nyújtana megfejtésül, melyet csodás rend- kivülisége érdekében is nagyon behatólag lenne méltó kiváló figyelemmel tanulmányozni. Ujházy Lajos, 1848-as honvédszázados. o/mmioc^vj o«. v..vivwviiw[ju ......V». • ■ i^jinwuin u/i i országok azon alapjának bolygatását megakadályozni, mely „ha negvész, Róma ledől s rabigába görbéd !“ — Bonnet Duverdier ellen ma kezdődik Párizsban a bűnügyi tárgyalás. A községtanács érdemes elnökét csakugyan a következő három váddal terhelik: 1) St. Denis- és Argenteuilben Chambord, Alexandre és Boyer vádlott társaival együtt elnökölt oly gyűlésben, melyre elöleges engedélyük nem volt. 2) Élnöki beszédében a köztársaság elnökéről tiszteletlenül nyilatkozott. 3) Polgárháborúra izgatott. Bonnet elfo- gatása után a községtanács alelnöke egy nyilvános ülés alkalmával azon reményét fejezve ki, hogy az érdemes polgár nem sokára vissza fogja nyerni szabadságát, mellőzött minden vitát az elfogatás jogossága fölött s ajánlá tanácslársainak, hogy higgadt józanságukból ne engedjék magokat kizavartatni s maradjanak meg tovább is szilárdan a törvényesség utján. j.Ezen higgadt józanságra valóban nagy szükségük is van a republikánusoknak, mert a Broglie-kormány legdühösebb tagja, F o u r t o u ismét “oly rendszabályokat bocsátott ki, melyek a legnagyobb fokú önmérsékletetet is kemény próbára teszik. A megyefönökökhöz .köriratot küldött, melyben egy 1849-diki törvényre hivatkozva a folyóiratok és újságlapok utcai árulását eltiltja, mert az csak erkölcsös személyeknek engedhető meg; továbbá megparancsolja, hogy az álhírek terjesztői hivatalból üldözendök. Itt azonban még nem állapodik meg, mert tilalmat készül kiadni minden magán összejövetel ellen is és épen nem lehetetlen, hogy a kamara tagjai sem foghatnak tanácskozást tartani a kamarák megnyitása előtt. Mindezek dacára a republikánusoknak semmi okuk sincs a esüggedésre, mert csaknem egészen bizonyos, hogy a szenátus legitimista tagjainak nagy része a kamarák föloszlatása ellen fog szavazni. Ezen körülménynek tulajdonítandó az is, hogy Gambe 11 a nem fog körútra menni, melynek a kormány elleni kitartásra való izgatás lett volna főcélja. — A „Bukaresti Híradó“ a Bukarestben megjelenő magyar lap szerkesztője, a román vörösek s különösen a Romániában tanuló erdélyi oláhok részéről számos üldözésnek van kitéve. Vándory Lajos ur, a pota reactio es a magyarok ellem gyűlöletből tette ezt, kik uljában álltak a muszka agressionak central Európa felé. Semmi nemzeti mozgalom nem indítá öt a feladat végrehajtására. Aztán Blind párhuzamot von Törökországgal és azt mondja: Törökországnak is megvan most a maga parlamentje. Ez a parlament most oly szabadelvű irányban működik, hogy senki sem mondhatja, miszerint a török alattvaló meg van fosztva a törvény ótal- mától. Ellenben Oroszországban az az egyedüli vallásos tolerantia, melyet Mansfield konzul az inquisilio idejére emlékeztető kegyetlenségek történetének mond. A cár világosan kimondja célját — s ez Konstantinápoly elfoglalása az oroszok által. A háború. Június 8*án. Abdul Kerim basa, úgy látszik, Turn-Ma- gurelli felől várja a fő-, vagy legalább az egyik fö- lámadást, s azért a szemben levő Nikápolyt nagyban megerösítteti. Új sáncokat építtet; két monitor állandóan e tájékon cirkál, s az orosz parti ütegek és véd- müvek bombázását élénken folytatja. Az orosz hadsereg főhadállásai a legújabb hírek szerint Szlatinánál, Bukuresztnél, Oltenica vidékén, Brailában, Galac, Reni és Izmail körül vannak. A Duna átlépését minden pillanatban várják, azonban a törököknek volt reá gondjuk, hogy még mielőtt az oroszok átlépik a Dunát, montenegrói szomszédokkal végezhessenek, már tegnapi török távirataink Cattaróból több győzelmi hirt hoztak. Az alban-török hadsereg győzelme Spuznál újabb megerősítést nyert, a törökök elfoglalták Martiniéit és innét a montenegrói főhadiszállás csak 6 kilométernyi távolságra esik. Ha Saib Ali basa sikerrel folytatja műveleteit, akkor a montenegrói dicsőségnek vége, még mielőtt az oroszok átlépik a Dunát. A Dugaszorosban heves ütközet folyt a császáriak és montenegróiak közt, melynek eredményét e pillanatban nem tudjuk. Az ázsiai harctérről ismét egy rettenetes gyászos eseményről hozott hirt a távirda, ez a törők lovasság legyilkoltatása. Karsz közelében f. hó 2-án. A „Daily Telegraf“ harctéri tudósítójának erre vonatkozó sürgönye így szól:
