Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz

(Irta Petőfi Sándor. *_)

Yan-e szebb láncz a világon, Mint mely minket összefűz? Bűvös karikába gjüjte Minket a szent bonfitűz.

Sir volt keblünk, és halottja Volt a hazaszeretet, Nagyszerűen üljük e föl Támadási innepet!

Nemzetünk, e nagy folyó, mely Mindig száz felé szakadt, Egyesítse innepénél A különvált ágakat.

Millió és millió száj És egj'etlen hang legyen,

Mely kiáltsa lelkesedve A magasztos innepen:

„Elfogadjuk bármi durva,

A mit a bon méhe szül;

Bármi légyen, bármi pompás, Semmit, semmit e kívül!“

És ne szóljon áldozatról, Lemondásról senki sem; Kötelesség! mit az ember Hon jóllétéért teszen.

S a király, a honnak atyja,

Mint valóban jó atyánk,

Karjait kiterjesztendő És az áldást mondja ránk.

*) A Petőfi társasai) megalakulása alkalmából alkalomszerűen — a Védegylet — és közös vámterület kérdéséhez — közöljük az ünnepelt költőnek egyik szélest) körben még nem ismert fenti költnniényét.— Alább a társaság ünnepélyes megnyitásáról kozunk közleményt

/ 1