Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz

A Petöfi-Társaság.

Budapesten Január 1-én ünnepély volt az akadémia dísztermében. Zsúfolva vólt a terem már 9 óra után; ősz aka- dámikusok, ifjú hölgyek raja özöulötte el a földszintet s karzatot egyaránt. Óriási nemzeti lobogót ingatott a szél a kö- dös-borongós időben s lovas rendőrség foglalt komolyan helyet az épület előtt, bizonyára inkább az ünnepély emelése czéljából, minthogy a rendre ügyeljen.

Egy gonosz nyelv azt monta: azért e sokadalom, hogy az újévi gratulátioj elől — szökünk. Egy másik onnan magyarázd a nagymérvű érdeklődést, mert az ingyenes előadások mindig vonzók. Mi azt hiszük, hogy Petőd nevének varázsa okozta az élénk érdekeltséget.

Tíz óra után pár perczczel jött be a nagy terembe a társaság, élén Jókaival, az elnökkel. Érezt-e valaha Jókai, azt az édesen fájó érzést, mit ma érezett, j midőn kebelbarátja emlékének „könyet hozott.“ ?

Jókai az emelvényre lépve látszólagos meghatottsággal nyitotta meg a közgyűlést, Tapintatosan beszélt, A társaság nem riválisa a Kisfaludy-társaságnak; nem ambitiója, hogy az akadémiával) versenyezzen. E czélra — úgymond — j roszul választották volna a Petőfi nevét, Azt a nevet, mely semmi czimet maga előtt és után nem tűrt solia; ki inkább akarta a költőt semminek tartatni. semhogy elfogadva v a 1 a m i t lemondjon arról az öntudatról, hogy az m i n d e n Ezelőtt harminczegy évvel Petőfi tized-magával alakított társaságot, melynek czélja vólt a szépirodalmat mint életpályát einanczipálni és önnállásra juttatni.