Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz
jó katona rósz pumiKus e» a -------r ósz katona. Főleg ez utóbbi nagyon igaz ! A hadsereg fö emberei épen nálunk sem a diplomácia, sem a harcmező terén alig dicsekedhetnek oly Tárca. Petőfiről*) Mind azok közi, kik Petőfinek a szibériai ólom- bányákba lörtént elhurcoltatásáról a legutóbbi időkben beszéltek, kétségkívül Manasszes (a lapok eddig hibásan irlák Monosszesnek) Dániel az, ki legtöbb oly adatot mondott, mely gondolkozásba ejté még azokat is, kik e kérdést nem nézik az optimizmus ró- ' zsaszinü üvegén. Manasszesnek a mócsi szolgabiró által történt kihallgattatása, — mivel azt nevezett szolgabiró minden fensöbb meghagyás nélkül eszközölte, sok tekintetben hézagos volt. Szükségesnek látszott tehát részletesebb kihallgattatása. A „Hon“ szerkesztöségélöi nyert megbízatásom folytán tegnap (junius 15-én) kiszálltam Manasszes lakhelyére Alsó-Szoválra, hogy lehető részletességgel beszéltessem el magamnak ez ember viselt dolgait. A t. olvasók tájékoztatására mindenek elölt meg kell jegyeznem, hogy sem azok közé nem tartozom, kik ily fontos, s ma már nem csak hazánkat, de az egész müveit világot érdeklő ügyben, minden mendemondát készpénzül venni hajlandók; sem azok közé, kik a bár valószínűtlen, de mindazonáltal nem lehetetlen ügy meghallgatása elölt fülüket bedugják. így tehát minden irányban elfogulatlanul utaztam azon találkára, mely e fontos kérdés jobbra vagy balra történendő eldölésére némileg befolyhat. •) A „Hon* után. Szerk. az ajánlat megtörténtének hitelességét. Hogy egy ily ajánlatot Andrássy tekintélyének és állásának egész súlyával támogatott volna, — az bizonyos. Magammal vittem az ezen ügyre vonatkozó iratokat, térképeket és egy orosz nyelvtant. A kihallgatásnál — vagy helyesebben szólva beszélgetésnél — jelen volt a Kolozsvárit megjelenő „Magyar Polgár“ tudósítója V. Nagy Janos ur is, ki szintén e beszélgetés alapján tudósítja a nevezett lapot, s igy e két cikk (főbb adatainak összhang- zata) mindkettőnek kölcsönös erősítésére szolgálhat. Manasszes Dánielt f. hó 15-én este magunkhoz (az alsó-szováti körjegyző lakására) kéretvén, az nemsokára megjelent. Alakja középtermetűnél kisebb, zömök, erőteljes. Nagy tekele bajsza van, szakállát borotválja. Jobb szeme ezen alkalomkor be volt kötve, mert, mint monda, megelőző nap egy szarvasmarha megüté. Mielőtt a beszélgetést megkezdeném, megemlítem még azt is, hogy Manaszszest, midőn folyó évi május 11-én hazaérkezett, testvérei, rokonai eleinte elismerni nem akarták. Öt csalónak tekintek, ki kis birtokukba betolakodni akar. Azonban emberünk minden feltett kérdésre a leghatározottabb és a tényeknek megfelelő választ adá. így — a jól lehet már tagositott — birtokban, egyenkint megmutatá családja volt földjeit. A legtöbb korosabb embert nevén szólító, s az ugyancsak alsó-szováti Balázs Györgyre, azon honvéd bajtársára, ki öt megsebesittetése után a kórházba vivé, szintén ráismert. Balázszsal személyesen beszélvén, e ténykörülményt ö előttünk szintén megerösilé. így tehát lassankint családja is elfogadó M a - nasszest, melynek körében most csendesen éL De térjünk át sóját elbeszélésére. allo vámon. emeiieiueuen. -j ----b e, az ebből támadó jövedelmi többlet iránt uj megállapodásnak kell történnie. A vámjövedelemböl födözen- dök továbbá a vámkezelési költségek a fennálló és A magyar szabadságharcban a 68-ik. honvédzászlóaljnál szolgálván, 1849-ben „aratás idején“ egy csatában (mint mondja talán Csik-Szereda mellett,) lábát meglőtték. Három hétig volt a kórházban, (hol honvéd orvosok gyógyították) midőn orosz fogságba esett, kik úgy öt, valamint a többi sebesültet is szekerén Brassóba viliék. Itt látta először „P e - töfi urat“, kit szintén mint sebesültet „Szeben felöl“ hoztak. „Petőfi urna k“ jobb karja volt felül megsebesítve. Brassóból mindnyájokat a „Nagy Oláhországba Bukarestbe vitte k“, hol 9 hétig kórházban feküdtek, összesen 283-an, mellettük orosz örök és oroszok voltak. Itt cserélték ki honvédruhájukat orosz öltönynyel. Kilenc hét múlva Bukarestből egy más városba szállíltatának, melynek nevét elfeledte, — itt hajóra ültették „s a Dunán vitték a tengerre.“ Négy hétig utaztak a tengerei), a mikor egy „Glon“ nevű városhoz értek. Innen gyalog mentek egy napot, a mikor megérkeztek „Prenta-Péterébe a bányájuk mellett levő városba.“ Ekkor összesen 117-en voltak. Köztük legnagyobb tekintélyű ember volt „Petőfi ú r,“ ki már ekkor sebeiből teljesen ki volt gyógyulva, Ez időben „Petőfi úr — hegyes szakáit viselt állá a. egy foga jobb oldalon elöl csonka volt. Ölet Petőfivel és még néhány fogolylyal nevezett város mellett egy „ó n“ bányába osztották be. „P e- tö fi urnák jól ment sora, mert 1 y2 év múlva már munka felügyelő lett, ö vette számba este a munkákat, — mégis sokat sóhajtott, mindig feleségét s gyermekét sajnált a.“
