Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz
— • 7 ! Eí ólombányában voltak löbbek közt még a magyar foglyok közül a következők: 1. Szabó István, 2. K o v ács Péter (szebeni), 3. K i s János (Kecskemét mellől), és 4. Vízi Ferenc (koronkai), kik mindnyájan haza jöttek. Azon bányába, hová Petőfi és ö is beosztva lön s mely 90. számot viselte, összesen huszonöt magyar- országit helyeztek el. Ott eleinte sokan, napjában 4—5-en haltak el az ujjonnan érkezettek közül; de későbbre megszokták. A bányamunka az orosz alattvalóknál büntetéskép alkalmaztalik, még a hadseregnél hibázottakat is arra ítélik el. Azon környékén, hol elbeszélő volt, összesen 12 ólombánya müveltetett, s ezekbe helyezték el az oda érkezett 185 magyart. A 90. számú bányában többféle nemzethez tartozó foglyok dolgoztak. Volt különösen sok lengyel. E bánya mellett feküdt B I e a n g o l o nevű város, melyet ö szeret magyarul Pétervárnak nevezni. Ugyancsak e környékén feküdtek a következő városok : Szliueo, Blogánduplen, Blósz. Azon kérdésre, hogy milyen életük volt ott, — úgy nyilatkozott, hogy „meglehetős, — csak az étel volt nagyon rósz. Ételük k r u m p- 1 i (briangocs), t ö k (gloma) és káposzta (groj- cse) volt. Megjegyzendő, hogy az idegen szavakat nagyon roszul ejti ki, önmagát kiigazílván gyakorta. A bányamunka, mely csákánynyal és ásóval történt, reggeli 6 órától esti 6 óráig tartott. Napjára „25 I a a g á t“ kaptak, ezenkívül kenyeret és néha húst, melyet ők főztek meg. A bányák fölött a legnagyobb ur a generalis (grocani) volt. A ki bányában elgyengült, a katonasághoz osztották be, — mivel ott szolgálni könnyebb volt. „A bányamunkások lakásában olyan lámpással világítnak, mely a falból jön ki és csak egy gyufát kell hozzá érinteni, s azonnal m e g g y u I.“ Azon kérdésre, hogy nem kisérlették-e meg onnan megszökni, vagy levelet küldeni, — úgy nyilatkozott, miszerint mindkettő lehetetlen volt, úgy őrizték őket 0 öt évig volt alkalmazva mint bányamunkás, midőn elgyengülvén, az orosz katonasághoz osztották be. A sorezredet, melybe fölvétetett, a 8*iknak mondja, — neve „Bagón Ruvrik“ ezred. Ez ezredben szürke posztónadrágot, hosszú bundát és báránybörsipkát viselnek. Manas zszes azt állítja, hogy mint bányaműn■ kás három évig szolgált Petőfi mellett, kinek ruháit tisztogala. Öt Petőfi ö n ö z l e, s rendesen, ha dolga volt vele, igy hívta: „Gyüjjön ön Dani.“ A kis szobában, melyben Petőfi lakott, minden bútorzat egy ágy, egy szék, és egy asztalból állott. Ez asztalon volt háram darab könyv, kettő a Petőfi képével. Ez állítása az, a mi az egészben legkevesebb hitelt érdemel. Arra a kérdésre, hogy nem hallotta-e ott a bányamunkások közölt, hogy forradalom előtt mi volt Petőfi, azt monda: hallá, miszerint: „jó Írástudó ember volt, körzőit s u j s á g a d ó volt.“ Petőfi 60 év felé jár, de még nem igen ősz, középtermetű, szikár arca sáppadt, haja félgöndör, homlokánál kopaszodni kezd, állán hegyes szakállt visel, kétfelöl borotválkozik. Járása sebes. Midőn szobájában ül, rendesen fejét karjára támasztja s úgy gondolkozik. Nem -igen vig. Keveset beszél. Petőfi szobájába leginkább a következő maI gyarok jártak: Tóth András (katona, kunsági), I Szabó Ferenc (bányamunkás, borsod megyei). Kis : Balogh László (csongrádi katona) és Tóth ; Péter (szentesi, banyamunkás). Ez utóbbiról az monda, hogy „diák ember volt.“ Petőfi ezek közül senkivel sem tegezödött. Ren- j desen 10 —11 óráig beszélgettek együtt Petőfi szobá- j jában, néha kártyáztak is. Kérdeztetvén, hogy lehetett-e ott megnősülni, í igennel felelt, de, amint monda: „kinek lelt | volna arra kedve?!“— Egyébiránt a magyarok közül eey mégis megnősült, Tóth András (katona). „Úri fiú volt és egy gazdag muszka kisasszonyt vett el. Manaszszes mint katona csak egyszer volt háborúban a muszka birodalomban. E háború színhelye közel feküdt a bányákhoz. Beszédéből — ámbár az ellenséget következetesen görögöknek nevezi — az látszik, hogy valamely föllázadt néptörzs ellen volt e háború. E háborúban sebet is kapott, melynek helye most is látszik kezén és fején s inelylyel 9 hóig feküdt a kórházban. Ö egy szóval sem állítja, hogy Szibériában lett volna, sőt' ellenkezőleg azt mondja, hogy Szibéria nem volt messze tőlük. Kérdeztetvén, mit tud Szibériáról, azt monda, hogy „erős hely, hideg hely, még hidegebb mint ahol mi laktunk, ámbár ott is hideg volt még nyáron i s.“ Az említett háború 5 hóig tartott. Küsten fegy- ! vérük volt, mit oroszul procának neveznek. A múlt esztendő végén a muszka császár egy i parancsot adott ki, melynél fogva a katonaságtól min- 1 den foglyot elbocsájtoltak s igy öt is. I • (Vége következik.)
