Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz

Megyerivel való pályázásom nagyban elősegítette haladásomat. Megyerinek én sokat köszönhetek, legyenek áldottak porai! hozzáhasonlithaló komikus azóta nem tűnt fel a szinipályán. De nemcsak tőle tanulni, hanem körében lehetni is, valódi gyönyörélvezet volt. E kedves ember kedélyes társalgása magában tanulmányra méltó volt. —

Érdekesnek tartom felemlíteni Lendvay egy Győrben mondott toastját.

1841. november 24-ikén vettem nőül az. igazgató kedves leányát Fekete Antóniát. Lakodalmamon Lendvay ki akkor vendégszerepeken volt nálunk, toasljábau azon kivánatát fejezte ki, miszerint adja Isten, hogy ne teljesüljön be azon, színészi körökben elterjedt mondás: bogy a ki Győrött esküszik az mind boldogtalan lesz, mert — úgymond — még egy színész sem lett boldog, a ki Győrött nősült, ő is Győrött házasodott

........

I

II. Jellemvonások Petőfy Sándor életéből.

Székesfehérvár 1842. november 11-ón. A napokban érkezett hozzánk egy pápai diák, ki minthogy kunsági, mint én, félegyházi születésű lévén, engem keresett fel, hogy mint földije ajánljam őt az igazgatónak. Mint monda régi vágya már szinészszé lehetni, sőt már meg is kísérletté egy Ízben Cse falvi társulatánál, do látván az ott uralkodó nyomort, nem volt kedve a társulathoz szegődni. Én rögtön a legnagyobb készséggel felajáultam közbenjárásomat és sógorom, — az igazgató — rábeszélésem folytán szerződtette is. E fiatal diák neve: I*etőt;y Sándor, ki tegnap lépett először s/inpadra „A párisi nap- lopó“-ban egy inas szerepben, a ki Bizótot kineveti, midőn a naplopó a földre ejti. Mi csakhamar jó barátok lettünk. Másnap mutatott egy rövid költeményt „Az első szerepein“ cziműt, mely a primadonnáknak nagyon tetszett.

A férfiak, mint mai időben is, irigy szemmel nézték, hogy Petőfyt a nők oly nagy kegyben tartják s költeményeire azt mondták szinósztársai hogy: tűzre valók, sohasem lesz ő belőle egyéb mint, pénzköltő. Természetesen mint jelenleg is szokásban van, gúnyolták élczeltók a színészek, a tehetséges ifjút, oh mert nincsjrigyebb a színésznél. Sajnos, de igaz.

Petőfy már ekkor egész csomó költeményt irt, de ezekből még kevés látott napvilágot, mert még kevés hitele volt a szerkesztők és kiadók előtt. Azon időben anyja, — Borostyán — neve alatt irt és működött mint színész.

En már többnyire ismertem költeményeit. A mint egyet irt, mindjárt hozzám hozta elolva