Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz

1/7 Kiszakított lapote^^

egy veterán színész naplójából.

(Folytatás)

Csurgóról Horvátországba mentünk 1840. év május havában. Az idegen honban, szívesen látott vendégek voltunk, igazi testvéri szeretettel fogadták a horvátok a magyar művészeket, (?!) különösen tánczos előadásaink tetszettek, melyeket az akkor leghíresebb tánczmester Fitos rendezett. Hátha még énekes előadásokat tarthattunk volna, ezek akkor a vidéki magyar színészetnél még nem igen divatoztak. Varasd volt tő állomásunk, innen kimentünk játszani Topliczára a fürdői sa'sonra és később Csáktornyára. Varasdon adtuk nagy számú közönség előtt a szabad ég alatt először „Sobri“-t.

Horvátországból két út állt előttünk : vagy bemenni Zágrábba, vagy vissza Magyarországba. Végre is győzött a honvágy mindnyájunkban, annál is inkább, mert értésünkre esett, hogy Zalamegyé- ben, rendkívüli nagy gyűlések lesznek, melyen Deák Ferencz, országgyűlési követ fog referálni, a bevégzett országgyűlés eredményéről, s bár óhajtottuk a horvátok fővárosát megismerni s már az engedélyt is megkaptuk, de mindazáltal mégis csak : „haza, haza !“ volt a jelszó.

Zala-Egerszegen M u n k ácsi társulatával találkoztunk s a gyűlések alatt együtt működtünk. Itt haliám jeles hazánkfiát, Deák Ferenczet először szónokolni.

1841. január hóban kegyetlen hidegben hur- czolkodtunk a Duna jegén keresztül Komáromból három nap alatt Szombathelyre; utazásunk kellemetlenségét, a kedves humoru kitűnő komikus Megyeri enyhítette, ki midőu látta, hogy a nagy hideg miatt a kocsikban majd megfagyunk, kivált azon része a fiatalságnak, kiknek téli gúnyája nem a legvastagabban volt kibélelve, mint nekem is,— kedélyesen felkiáltott: „Ejnye fiuk, micsoda léhaság ez? szánjatok le, menjünk gyalog, majd felmelegszünk !“ Azután elkezdett anekdoii- zálni, oly jól mulattunk a kedves öreg jóizü adomáin, hogy eszünkbe sem jutott a hideg, örömmel elgyalogoltunk volna vele mértföldeket is.