Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz

az ujjúkat, ötször kaptam napjában enni, és délben, este kijárt egy félmeszely borocska is. Nem érdemes az embernek egészségesnek lenni. Mert lássa, ezért a mennyországi állapotért fizettem napjában hatvan krajczárt. Az egészség kétannyiba kerül.

Az öreg Glutsch büszkén körülnézett, azután tovább beszélt :

— A mikor az egészségem visszajött, rettenetes szomorú lettem. Mi lesz belőlem uram isten ? Beadtam hát egy instancziát Bethesdáékhoz, hogy hadd maradjak én egészségesen is beteg. Megengedték. És én itt maradtam urnák. Még pipára is kerül és szivarra.

Látnivaló ezekből, hogy Krisztián Glutsch élelmes és érdekes ember volt. Egészséges volt, mint a makk, de beállt önkéntes betegnek, mert a betegélet olcsóbb és jobb, mint az egészséges élet. Igaz ugyan, hogy a fényes életnek árnyékos oldalai is voltak, örökösen nyögdécselő, nyavalygó betegek közt lenni, csupa sárga, beesett arczot látni, mindig kesergő, panaszos beszédet hallgatni nem tartozik a legnagyobb gyönyörűségek közé. Ha az embernek kaczagós kedve van, bizony el kell fojtania a kaczagását, nehogy a szomszédban haldokló betegnek csendes kimúlását zavarja ; ha pedig nyugodalmas álomra hajtja a fejét, bizony akárhányszor felriad kínlódó betegek keserves nyögésére, fájdalmas ordítására.

Ámde Krisztián Glutsch ezeket a dolgokat valahogyan megszokta. Az ember mindent megszokhat. Csak az örömöket könnyen, a keserűséget nehezen.

Meg is mondtam az öregnek, hogy rendkívüli embernek tartom és szerfölött tiszteletreméltónak.

— Hátha az ur még azt is tudná, hogy ki vagyok — mondotta nagy önérzettel. — Mit szólna akkor ? Mert olyan ember vagyok

i én, a kit bele kellene Írni a. történelembe.

S elmondotta az ő élete nagy dolgait imigyen :

— Az ur alighanem tudja, hogy micsoda nagy nap az a márczius tizenötödike. Nos hát ebben nekem is volt részem. Én kezdtem meg Magyarországon a sajtószabadságot, én nyomtam ki a híres tizenkét pontot, hogy »Mit kíván a magyar nemzet«. És a »Talpra magyar<?-t is én nyomattam ki.