Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz

\

Erre rám nézett az öreg ur, kinézni a szememből a hatast. Es mikor látta, bogy nagy figyelemmel hallgatom, folytatta ekképp : "'

— A Landerer-nyomdában dolgoztam. Stuttgartból kerültem oda és gépmester voltam. Hát márezius tizenötödikén — úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna — bejön a nyomdába Länderer ur, a, gazdám, s igy szól hozzám : »Halija maga Glutsch, ma okosnak kell lennie. Tudja, a fiatalság tegnap gyűlést tartott a Pilvax-ban, és elhatározták, hogy valamit kinyomatnak. Mingyárt itt is lesznek. Hát maga csak legyen az eszénél. Ha kevesen lesznek, hogy a nyomdaszemélyzet elbír velük, akkor ki kell verni őket. Ha sokan lesznek, isten neki, csinálják meg, a mit akarnak. Csak okosan Glutsch, okosan !« S ezzel elment az öreg. Hehehe. Az nap nem is láttuk többet. Félt az öreg. Hehehe ! . . .

S jóizüket kaczagott Krisztián Glutsch.

— Egy félóra se telt bele, hogy a gazdám elment, már jött a fiatalság. Bizony azok sokan voltak, tiz nyomda embere se birt volna velük. Vagy tizen bejöttek a nyomdába, legelői Petőfi Sándor. Nagyon jól ismertem, mert a verseit is én nyomtam. A többit nem ismertem mind, csak azt tudom, hogy ott volt még Vasvári Pál, Jókai Mór, Irányi Dániel és még egy pár fiatalember. Petőfi Sándor kézírást tartott a kezében és rám szólt:

— Das lassen sie drucken ! . . .

— Was wird das, Herr von Petőfi — kérdeztem.

— Ein Plakat! . . .

Ez volt a tizenkét pont, hogy mit kíván I a magyar nemzet.

— Aber Herr von Petőfi, das muss erst gesetzt werden.

— Hát lassen sie setzen. Aber mit grosse Buchstaben ! . . . (Lám a magyar sajtószabadságot is német kommandóra csinálták!)

Mialatt kiszedték a tizenkét pontot, azt mondta Petőfi ur, hogy még valamit kell kinyomatnunk : egy verset. Kértem a kézírást, de azt mondta, hogy nincs nála, majd mingyárt leírja. Azután odatámaszkodott egy szedőszekrényhez és elkezdett Írni. Nem is gondolkozott, mert könyv nélkül tudta az egészet. A hogy egy strófát leirt, mindjárt egy szedő vette át a kézírást, Petőfi pedig másik kutyanyelven irta tovább a »Talpra magyar «-t. . .