Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz
Petőfi Szabadszálláson. A március 9-iki Petőfi-estély alkalmából közli Hegedűs János. (A .Torontá 1“ eredeti tárcája.) Félve nyuiok a tolihoz, ha vájjon amit irok, kiállja-e a kritikát. De hát oly nagy alakról lévén szó, mint Petőfi, nem árt, ha mindazt összehordjuk Pantheonához, amit csak tudunk. Messze távol maradtam a kortól, melyben ő élt, da a véletlen oly családból engedett származni, mely Petőfi sziliéihez s magéhoz a költőhöz is nagyon közel állott. így amit leírok, családi szájhagyomány után irom. összevetve Petőfi életiróinak müveiben el mondottakat azzal, amit én szájhagyomány úján tudok: a kettő közötti eltérés megvilágításának a célja adja kezembe most a tollat, épen azon alkalomból, hogy közibóak a nagy költő élettörténetének egyik legjelesebb Írója érkezik. Sokat törtem azon is a fejemet, hogy miként lehet az, hogy ami nekem feltűnt, nem tönt az fel azoknak, akiktől én a leirandókat hallottam. Avagy ha nekik is feltűnt, miért nem siettek azokat napfényre hozni azon többi apró, intim esetekkel együtt, melyeket azok még jobban, sőt. közvetlenül tudtak. így, hogy neveket említsek, Ujlaky István, az egykori első latin tanítója, Bankós Károly, a lelki-testi jó Imát, Kovács Zaig- tnosd és Antal nagybátyáim, az anyám, sőt maga Petőfi István sem. Petrovics István (anyai ágoni nagybátyám, Kovács Antal állítása szerint) 1813-ik évben kerül Szabadszailásra székálló legénynek, anyai nagyapám tasi Kovács Péter székálló bérlőhöz. Nagyapám előkelő gazdag birtokosa volt az időben Szabadszállásának. Mint ilyen birta a „kiskun kerületitől a husvágási jogot is bérben, ő maga azonban, mint afélo magyar nemes, székálló legényt tartott Petrovics Istvánt szegődtette magához. Any un, Kovács Zsigtnond és Kovács Antal nagybátyáim, de különösen (nagynénóm, Kovács Zsuzsanna férje) Újlaki István (később, az én időmben gerjeni ev. ref. lelkész) egybehangzó elbeszéléseik szerint Petrovics István annyira megnyerte nagyapám rokonszenvét, hogy ez hús- vágási jogát már a másik esztendőben, tehát 1814-ben átengedte a .ssiobecsületes* székálló legényének, Petrovicsnak. Petrovics nemcsak a tasi Kovács-család előtt állott ily becsben, de az egész városban is, kivéve egy pár gőgösebb atyafit, akik a ,jött-ment* tótot sehogy sem akarták szívlelni. Ezek között elöl járt az akkori ev. ref. pap. Nagy Károly uram. Talán ettől az időtől kezdődik az az antagouis- musa & ref. papnak, mely azután a hires követ- választáson élesedett ki.
